2019. december 03. 13:30 - Fonyesz

Kedvenc konzolunk 25 éves lett

1994. december 3-án megjelent Japánban a Sony Playstation, azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, hogy a videójátékok világába való "beleszerelmesedésem" ennél a konzolnál tetőzött, mert hát volt előtte már minden az Atari 2600-tól, NES-en át a Mega Drive-ig, ami szem-szájnak ingere, de az igazi beszippantódást a Sony konzoljának köszönhetem.ps1.jpg

Az 1994-es megjelenéshez hosszú, ármányokkal teli történet vezet, nyugi, nem egy Esmeralda epizód következik, csak a Nintendo Playstation elkészültének története. Nem nem elírás, valóban így indult minden.
Az együttműködés ott kezdődik, hogy a Sony készített a SNES-hez (Super Nintendo Entertainment System) hardvert, chip formában, így a két vállalt kapcsolata már jónak mondható volt, ezt valamikor '88-ban egy szerződés követte, melynek tárgya egy CD olvasó kiegészítő a SNES-hez és egy SNES alapú, de CD meghajtóval is ellátott konzol elkészítése. A Nintendo ezáltal akarta kitolni a nagy sikerű SNES élettartamát és belépni az akkortájt nagyot robbanó lemezes piacra.nintendo_playstation.jpg

Mivel a fenti képet túl sokan nem tudták eddig elkészíteni, gondolom már sejtitek, hogy homokszem került a gépezetbe és nem pontosan a tervek vagy az eredeti megállapodás szerint zajlottak a dolgok. Szerződésük szerint a gép lejátszotta volna a már ismert, kazetta formátumú SNES játékokat és ezen felül a lemezes játékokat is.

A Sony szerette volna egymaga előállítani és irányítani a lemezes eladásokat, de ezt a Nintendo vezetőségének gyomra nem vette be és háttéralkut kötöttek a Philips-szel. Erre egészen a 1991-es CES-ig nem is derült fény, ahol egyik nap a Sony bejelentette együttműködését a Nintendo-val, másnap pedig a Nintendo jelentette be ugyanezt a Philips-szel. Volt ám nagy megrökönyödés a nézőtéren, főleg a Sony részéről, akik ugye semmit sem sejtettek, ez a húzás azóta is páratlan a japán üzleti életben.
Természetesen hiába akartak felülkerekedni az évek során sértettségükön és próbáltak kompromisszumot kötni, ezek után nem sikerült megegyezni és a Sony némi átalakítással és a SNES kompatibilitás elhagyásával 25 éve, ezen a napon belépett a konzolpiacra.
A többi pedig már történelem, hatalmas eladások, a kedvező fejlesztői környezet és a CD formátum egyeduralkodóvá tette a Sony masináját, más cégek eladásai a közelébe sem értek. A végleges gépezet technikai specifikációi a teljesség igénye nélkül:

  • Processzor: 32-bit R3000A, 33.8688 MHz
  • Memória: 1 MB RAM
  • Videómemória: 2 MB RAM
  • Audió: 24 csatorna, 44,1 KHz, Midi supporttal
  • CD-ROM meghajtó: 2x, 300 KB max sebbességgel

Azért, ha belegondolunk félelmetes, hogy ezen a specifikáción szaladt a Driver 2 és a Vagrant Story, csak, hogy igazán komoly technikai megvalósítású vagy látványvilágú címeket említsek, szintén a teljesség igénye nélkül.779px-playstation-model-backs.jpg

Kisebb foltozásokkal és átalakításokkal a gép kb 11 évet ért meg mielőtt leállították a gyártását és kb 102,5 millió darabot értékesítettek. 2000-ben kiadtak egy PS One elnevezésű lekerekített, kisebb, könnyebb változatot, batár nagy áramforrással. A PS One-ra még egy külső kijelzőt is lehetett szerelni és szivargyújtós áramforással akár a kocsiban is tudtunk rajta játszani.ps_one.jpg

Az első sikeres gépet követte még három asztali verzió és két kézi konzol, valamint ezeknek szinte megszámlálhatatlan revíziója és variációja bedarálva maguk alatt a konzolipart. Hamarosan a PS5 is bejelentésre kerül, érkezését 2020 karácsonyára várjuk.playstation20.jpg

Engedjétek meg, hogy megosszam az én személyes első PS-em sztoriját. A gépet és a játékok egy részét már ismertem magazinokból (Akkor még ugye voltak, több is!) vagy ismerősöknél való próbából, de csak nem akart összejönni egy saját gépezet.
Amíg egy nap, a külföldön élő nagybátyám látogatása során át nem adott nekem egy zöld műanyagzacskót azzal a felszólítással, hogy "Tessék Töki, ez a tiéd!" Gondolom sejthető, hogy mi volt a csomagban.
Bizony a hőn áhított Playstation, egy SCPH-1002-es modellszámú gépezet, classic controllerrel és két játékkal, név szerint a Tekken 3 és a Gran Turismo első része.Természetesen a mi televíziónkon nem volt SCART csatlakozó, gyorsan irány a - hálistennek egy köpésnyire sem lakó - nagyszülőkhöz, ahol már minden feltétel adott volt, hogy elkezdjem megszerezni a GT jogsimat és végigverjem végre otthon is az Arcade módot a Tekkenben. Rengeteg hosszú éjszakát töltöttünk el együtt, amíg a PS2 megjelenése kapcsán el nem adtam a kis szürkét, beforgatva ezzel értékét az új generációba.

Figyelmeteket ezúttal is köszönöm és ezúttal kérlek benneteket, hogy osszátok meg velem az első vagy a kedvenc PS sztoritokat, a jeles alkalom apropóján, itt kommentben vagy valamelyik közösségi oldalamon:

Facebook oldalam

Instagram oldalam

Twitter oldalam

Twitch csatornám

YouTube csatornám

1 komment
2019. november 22. 14:08 - Fonyesz

Véleményem az Outlast 2-ről

Avagy rettegés a vallási fanatikusok sötét, arizónai birodalmában

Csak nekem van olyan érzésem, hogy a Red Barrels második túlélő horror játékának sztorija erősen hajaz a nagy sikerű Silent Hill 2 történetére? Na nem nagyon, egyáltalán nem is válik zavaróvá, sőt úgy gondolom, hogy jó dolgokat, nem pofátlanul átemelni, elfogadható. De vannak sarokpontok aminél az volt az érzésem James Sunderland kalandjából ez már ismerős lehet, gondolok itt a tragikus szerelmi szálra a múltból Jessicával vagy az álom szekvenciákra, a ködre, a vallási fanatizmusra. Noha ezek nem totális nyúlások, nevezzük csak inspirálódásnak, de engem azért eléggé emlékeztetnek a Konami említett klasszikusára, így egyből egy kis mosollyal az arcomon ültem le, mert tudtam, hogy itt nem csak a jumpscare-ek miatt kell majd alsógatyát cserélni.outlast_2_borito.jpgNa de térjünk is rá arra amiért itt vagyunk, ami nem más, mint hogy megosszam veletek a gondolataimat az Outlast 2-vel kapcsolatban. A játék 2017. április 25-én jelent meg PC, PS4, Xbox One platformokra digitálisan, valamint érkezett ekkor egy Outlast Trinity fizikai kiadás, amolyan gyűjteményes formában ami az első részt és annak kiegészítőjét a Whistleblower-t tartalmazta két lemezen (persze így csomagban is elérhető digitálisan). 2018 tavaszán a játék debütált a Nintendo új konzolján is, színesítve ezzel annak igen családbarát könyvtárát. A játék összességében tetszett a kritikusoknak és a játékosoknak is, sőt hogy nem olyan régen tease-elt is a fejlesztőgárda twitteren a lehetséges folytatással kapcsolatban.trinity.jpgNem titkolom, nagy rajongója vagyok az első résznek és a kiegészítőnek is, nem zavarnak a csőjáték és sétaszimulátor bélyegek sem (hazudok, a hátamon feláll a szőr ezektől a jelzőktől, de nem befolyásolnak, na), ugyanis a narratíva, sztori számomra sokkal lényegesebb, mint az, hogy eltévedhetek-e komolyabban egy esetleges elágazásnál. Egyszerűen így 30 felett, munka és család mellett nem vágyok már az ilyen felesleges kalandokra. Amúgy ezek a felesleges körök tudnak szórakoztatóak lenni, hozzátenni a cselekményhez, az atmoszférához, azt az illúziót keltve, hogy szereplőnk helyzete kilátástalan, de általában annyira túltolják, hogy elmegy az ember kedve még az alapjátéktól is, nemhogy az ilyen labirintusokban való felesleges bolyongástól.

A történet felütése szerint egy oknyomozó riporter házaspár férfi tagját fogjuk irányítani, név szerint Blake Langermann operatőr bőrébe bújunk, aki bájos feleségével Lynn-nel éppen egy érdekes ügy miatt érkeznek helikopterrel a helyszínre. A nyomozás apropója egy fiatal, terhes nő, Jane Doe (Jane és John Doe-nak hívják Amerikában az azonosítatlan nőket és férfiakat, amíg személyazonosságuk nem kerül igazolásra) rejtélyes meggyilkolása hozza őket az arizónai Coconino Megyében taláható Supai régióba. Ahogy itt feleségünkkel megkezdjük felvezetésként bemutatni a régiót, találat éri a járművünket és lezuhanunk. Mikor emberünk magához tér a lángoló roncsok mellett egyedül találja magát, 10 méter múlva viszont megtaláljuk a pilótánkat megnyúzva és keresztre feszítve, feleségünk pedig eltűnt, így a nyakunkba vesszük a vidéket és mint más jó férj, aránk keresésére indulunk.

A játékmenet a szokásos fel-alá mászkálás, harcolni nem tudunk, így egyetlen mentsvárunk a menekülés és a bujkálás, amit fogunk is használni rendesen, mert rajtunk kívül mindenki elég jól tájékozódik a vaksötétben. Itt ugrik be a széria játékmenetének eddig is jól ismert alapja, a videókameránk, mely ugye szemünk és ebben a részben már a fülünk is lesz, ugyanis már be tudjuk kapcsolni a mikrofonunkat, ezzel akár a falon keresztül is "látva" merre mozognak a nem kívánatos személyek.

A játék grafikájáról meg kell jegyeznem, hogy határozottan nagy előrelépés figyelhető meg az előző részhez képest. Annak ellenére, hogy a játék 70%-ban vaksötétben (az előző részben ez minden túlzás nélkül volt 90%) játszódik, annál a néhány résznél ahol van valamilyen fényforrás egész korrekt a látványvilág, ami azért ennél a generációnál úgy gondolom lehet már alapelvárás. Az álomszekvenciákban általában egész sok olyan rész van ahol nem kell kameránk éjszakai üzemmódját használnunk és noha egészen steril a környezet egy iskolához képest, azért villant a játék látvány terén és a színek is élőnek hatnak, nem érzem az előző rész fakóságát.

Beszéljünk egy kicsit még a sztoriról és a történetvezetésről, mert úgy érzem ez a játék legnagyobb erőssége. Egyszerűen nem találok kivetnivalót ebben a történetben, teljesen jól épülnek fel a jelenetek, nincs felesleges időhúzás és az arizónai sivatagban való kalandozásunk olyan jól van folyamatában átvezetve a beékelt álomszekvenciákba, hogy minden alkalommal leesett az állam, nem kell nagy dolgokra várni, de nagyon jól működnek az átvezetések. És itt akkor időzzünk el egy pillanatra, párhuzamosan két szálon fut a történet az egyik a jelenlegi ahogyan feleségünket próbáljuk előkeríteni a vallási fanatikusok által ellepett vidéken, a másik rész amikor az alma materben próbáljuk elkapni a tragikus sorsú Jessicát. Nem fogom elspoilerezni a történet előrehaladásának apróbb elemeit, hátha van aki még nem tolta végig, de megéri odafigyelni, tényleg magával ragad az események sodrása.

Összességében nagyon tetszett az Outlast második része, nem reformálja meg a piacot, de simán hozta az előző rész színvonalát, szerintem még rá is tett mindenben aspektusban egy lapáttal. De beszéljen helyettem a trailer, hátha még jobban meghozza a kedvet.

Ha valakinek esetleg kimaradt volna akkor érdemes beruházni rá, PS4 tulajok pedig ingyenesen zsákolhatják ebben a hónapban PS Plus előfizetésük mellé.

Írjátok meg a kommentszekcióban vagy valamelyik közösségi oldalamon, nektek, hogy tetszett a játék:

Facebook oldalam

Instagram oldalam

Twitter oldalam

Twitch csatornám

YouTube csatornám

 

Szólj hozzá!
2019. november 17. 23:24 - Fonyesz

Véleményem a Firewatch-ról

Erdei tűzőrség indie módra

Az elején fontos megjegyeznem egy dolgot, egyszerűen imádom az indie címeket, no nem mindet, akad azért itt is kellemetlen meglepetés, nem is kevés. De van ezeknek a független játékoknak egy bája, lehet ez a töménytelen mennyiségű nosztalgiahullám, amit árasztanak. Valljuk meg aljas módon gyerekkorunk legszebb emlékeire reflektálnak ezáltal. Ezt nem feltételen módon tartom egyébként hibának, valószínűleg hasonló korú (korai 30-as) emberek agyából pattannak ki ötlet formájában és jutnak el a megvalósításig.
Gondolom a felvezetésből kiderülhetett már számotokra, hogy egy indie produkcióról lesz szó, egészen pontosan a Campo Santo fejlesztőcsapata és a Panic kiadó által tető alá hozott Firewatch-ról.1_cc5gfhg4hw8beomv21oneg.jpegA játék 2016-ban jelent meg, azóta csücsül a PS4-em könyvtárában, várva, hogy végre elővegyem, de sajnos az igen méretes backlog és az azóta is töretlen friss megjelenések, valahogy mindig visszább lökték a prioritási sorrendben. De végre elérkezettnek láttam az időt és az egyik este elindítottam a játékot.
1989-et írunk, a történet szerint Henry bőrébe bújhatunk, aki egy elég komoly magánéleti válságból menekül a Shoshone-i vadon mélyébe, hogy ott a helyi nemzeti park önkéntes tűzmegfigyelői közé álljon, feledve hátrahagyott gondjait.
A játék egy kérdezz-felek szekcióval indít és ismerteti meg velünk Henryt és igazán bonyolult helyzetét. Megismerkedik ugyanis egy lánnyal, akivel közös kutyájuk, házuk és csodás életük lesz, de szépen lassan elromlik minden. Élete párja feledékennyé kezd válni, az eleinte csak átmenetinek tűnő állapot sajnos állandósul és demenciát diagnosztizálnak Julie-nál. Karakterünk nagyon nehezen viseli a helyzetet és felesége családja - Henry kicsapongása miatt - magához veszi a sérült nőt. Főhősünk a helyzetet olyan szinten nem tudja kezelni, hogy az imént már említett nemzeti parkba menekül (megjegyzem igen gyáván), hogy legalább a nyárra biztosan távol lehessen a problémáitól.firewatch_150305_06.pngEbben a nem túl szimpatikus helyzetben kapjuk meg hősünk irányítását. Feladata nem kevesebb lesz, mint a helyszín tűzeseteit felügyelni. Ez nem hangzik túl izgalmasan, ami Henrynk kimondott célja volt, ám ahogyan gondoljátok ez nem lesz egy sétagalopp.
A játékmechanikát nevezhetnénk sétaszimulátornak (de inkább ne tegyük, mert ez csúnya dolog) tehát annyi a feladatunk, hogy elmegyünk A-ból B-be és ott történik valami, ami miatt elmegyünk majd C-be is, ne adj isten onnan vissza A-ba és ezt fogjuk ismételgetni. Szerencsére azért nem olyan hosszú a játék, hogy ez nagyon az agyunkra menjen. firewatch-e3-5.jpgÍgy, hogy már ismerjük a dolgok menetét említsük meg azt ami elvinné ezt a játékot a hátán a sztorit. Egy annyira komoly témával indítunk, mint a feleségünk demenciája, innen nagyot lehetett volna építkezni, pár csavaros fordulattal, esetleg valami igazán váratlannal. De mint a feltételes módból már rájöhettetek, sajnos nem ez történt. Igazán akartam szeretni ezt játékot, de egyszerűen nem megy, a történettel akkora lehetőséget hagytak ki a készítők, amit nem tudok megbocsájtani. Mert ugye lesz itt egy lagymatag szerelmi szál a főnökasszonyunkkal (Henry egyre szimpatikusabb, de azért kordában tudjuk tartani), valamint a rejtély, ami sztori és a bonyodalom gerincét szállítja. Nem akarom lelőni a slusszpoént annak, aki még nem tolta végig, de elég vérszegényre sikeredet a befejezés (hiába van alternatív ending).
Valami őrültebbre számítottam, nagyobb konspirációra, UFO-kra, vagy arra, hogy Henry agyában nincs valami rendben és igazából ez csak valamilyen képzelgés volt esetleg ő demens, de NEM, ekkorát nem mertek álmodni, pedig igazán úgy éreztem az elején, hogy ebben a felütésben aztán van potenciál. Kellemetlen téma, legközelebbi szerettünk tehetetlensége és főhősünk ebből fakadó gyáva megfutamodása egy olyan alapot épített, amiből valami igazán komoly, felnőtt játék kerekedhetett volna. Igazán sajnálom, hogy nem sikerült megugrani az elvárásaimat.firewatch-2.jpgA játék összességében nem rossz, ezt semmiképpen sem merném állítani, de egy indie sétaszimulátornak ugrania kell valamit, ami miatt kiemelkedhet a tömegből. Noha a grafika nem rossz, a hangok szuperek és remek atmoszférát teremtenek, összegészében nem éreztem azt a merészséget, ami ezeket a játékokat egyedivé teszi.
Kapunk egy közepes kis rejtélyt, ami persze abban a pár órában leköt amíg a végére érsz, de gyorsan feledhetővé is teszi a sztorit. Ki kell mondjam, hogy az 4 óra amit eltöltöttünk Henryvel, bőven elég volt, sőt kb. a játék felénél kezdtem azt érezni, hogy várom már a végét.
Összességében nem mondanám, hogy nem éri meg egyszer legalább a végére járni a wyomingi kalandunknak, de szigorúan csak egy leárazás alkalmával.
A Firewatch csak digitálisan elérhető PC, Xbox One, PS4 és Nintendo Switch platformokra, szerencsés alkatúak, vastagabb pénztárcával levadászhatják a néhány fizikai példány egyikét, amit a Limited Run Games adott ki, mert az igen jól mutatna az ember gyűjteményében.

Nektek mi a véleményetek, bírtátok a játékot? Írjátok meg a kommentszekcióban vagy valamelyik közösségi oldalamon:

Facebook oldalam

Instagram oldalam

Twitter oldalam

Twitch csatornám

YouTube csatornám

Szólj hozzá!
2019. november 14. 12:58 - Fonyesz

Videójáték 30 felett

Egy családos gamer gondolatai

Sziasztok!

Újabb hét és újabb gondolatok eredtek meg a fejemben. Ezúttal nem új keletű a dolog, töröm rajta egy ideje a kobakom, hogyan is tudnék értekezni ebben a konkrét témában. Ami persze egyértelműen a videójátékok világában való barangoláshoz kötődik és az idő múlásával minden gamert egyre jobban foglalkoztat.tumblr_static_tumblr_static_450chrz9zuckccs048csw08s0_640.jpgJelenlegi, feszített életritmusunkban sokaknak nem fér bele az aktívabb pihenés, nem érünk rá kikapcsolódni, esetleg magukra fordítani egy órát vagy akár többet is. És valljuk meg elég önző dolognak tűnhet, de úgy gondolom ez mindenkinek jár, mindenkit megillet. Természetesen szükséges egészséges keretek között tartani ilyen irányú elfoglaltságainkat, ami persze kinek sikerül, kinek nem.
Azt gondolhatjátok könnyen osztok ilyen bölcseleteket, biztos ráérek ilyenekkel foglalkozni, sok a szabadidőm. Az az igazság, hogy ráérek, mert rá akarok érni és ezt fontos leszögezni, mert a mindennapokból néha ki kell szakadni néhány órácskára.
Meg kell, hogy osszam veletek, hogy nekem is van rendes állásom (8 órában, ahonnan azért előfordul, hogy haza is viszek elfoglaltságot, esetleg túlórázom), van családom, csodálatos feleségem és 2 tüneményes kislányom (gondolom akinél szintén van csemete, nem kell bemutatnom a mindennapi rutint). Senki ne értsen félre nem azt akarom mondani, hogy miután gyermeket vállaltok nincs játék, de bizonyos kompromisszumokat meg kell kötni a békés együttélés érdekében. És persze kell az embernek produktív hobbi (hazudok), unalmas óráimban házat újítok fel, a munkafolyamatokat autodidakta módon elsajátítva, és kertem is van, amit igyekszek megfelelően gondozni. Tehát akad tennivaló az életemben, nem kevés, ahogyan mindenki másnak is. 3632829_0.jpgDe mindezek mellett van bennem egy késztetés, hogy este miután kikecmeregtem nagyobbik lányom cirka 1-1,5 órás altatásából, leüljek és elindítsak egy számomra szórakoztató videójátékot, esetleg leüljek begépelni néhány sort az aktuális blogbejegyzésemhez. Mert mindenkinek szüksége van némi időre amiben csak a saját gondoltait hallja. Nem egyszerű amúgy összehozni ezeket a "légyottokat", de általában részt tudok venni.
És miért is játszom este? Mint említettem két kislány édesapja vagyok, a kisebbik mostanság kezdi felfedezni az audióvizualitás nyújtotta élményeket, értelemszerűen nem szeretném ha olyat látna amiről esetleg a későbbiekben azt gondolhatja valós alak, vagy történés. Nagyobbik csemetém értelmi képességei pedig már olyan szinten nyíltak meg, hogy nagyon is jól érzékeli, ha képernyőn megjelenő karakter fenyegetést jelent, esetleg negatív szereplő, így gyorsan jelzi is, hogy számára nem kívánatos a jelenség és sokkal jobban örülne, ha Alexet és Gabit néznénk inkább a tv-n (persze módjával, mert ugye apának nem ez a kedvenc műsora).
Érdekes kérdéskör egyébként, a mit mutassunk meg a gyermeknek és mit nem. Semmiképpen sem szeretném őket elzárni a jövőben a videójátékok világától, sőt próbálok is néha előttük olyan ártatlanabb, általában retro címeket játszani, melyek anno engem is lázba hoztak és nem neveltek sorozatgyilkossá. Úgy gondolom amíg a játék nem megy majd egyéb teendők komoly rovására addig csak előnyükre válik, ugyanis rengeteg dolgot fejleszt kicsiny agyukon és személyiségükön. És azt is fontos megjegyezni, hogy a játékokban való közös elmerülés adhat egy olyan kapcsot az életetekben ami csak a tiétek, mással nem alakul ki, ezt az időtöltést együtt végzitek, együtt szereztek olyan új élményeket amit más csak közvetve ismerhet meg. Nagyon várom már, hogy lányaim ebbe a korba lépjenek és ha meg lesz bennünk az igény, akkor együtt fedezzünk fel megannyi virtuális világot.video-gamer-dad-feat.jpgDe térjünk vissza a tárgyra, rám azért elég furán szoktak nézni az emberek amikor kiderül, hogy a szombati, erős beb*szást azért hagytam ki, mert otthon küzdöttem 26-szorra is az aktuális játékom egyik főantagonistájával. És jönnek az ilyenkor szokásos kérdések: nem vagy te ehhez öreg már? Mikor fogod ezt kinőni? Vagy a kedvencem, ez gyerekeknek való, te mégis mit élvezel ebben? De hasonlóképpen meglepődnek amikor kiderül, hogy képregényeket olvasok vagy ha meglátják, hogy 31 évesen gördeszkával érkeztem valahová. 89a98af6052f28c8253bbd95513c7aa1d4e1ad5377a537081cf05b536d9d8669.jpgRégebben bennem volt a következő feltételes reakció, konkrétan ez a barokkos körmondat: Hát ecsém vagy húgom, ülj le és próbáld ki, adj neki egy esélyt, tudod, mint amikor a sushi-ra beszéltek rá, amit azóta is kétpofára zabálsz, bezzeg előtte nem tudtad elképzelni, hogy nyers halat egyél, mert azt egyék csak a japánok. Nekünk felvilágosult európaiaknak itt a sült vér, meg a bélbe töltött nyers hús ami persze sokkal civilizáltabb.
Legyünk egy kicsit nyitottabbak, attól, hogy valakinek más jelent kikapcsolódást, még lehet az értékes időtöltés, nem pedig elpazarolt órák tömkelege. Az hogy ezt a "hobbit" gyerekesnek találod anélkül, hogy megismernéd, kipróbálnád, egyáltalán esélyt adnál, csak és kizárólag téged minősít.
Nem akarok olyan közhelyeket durrogtatni, hogy nyelvet tanulsz, fejlődik a koordinációd és kognitív képességeid (én sem ezért játszom) nem igazán látom értelmét, egyszerűen úgy gondolom, hogy esélyt kell adni számunkra ismeretlen tevékenységek, dolgok megismerésére, ezáltal kitárulhat előttünk a történetmesélés egy olyan alternatívája, melyet nem is feltételezünk, hogy létezik, vagy, hogy számunkra szórakoztató lenne.

Köszönöm a figyelmeteket, aki hozzátenne valamit, itt kommentben, vagy valamelyik közösségi oldalamon írja meg találkoztok-e hasonlóan elutasító emberekkel és ti hogyan oldjátok meg munka, suli, család mellett a betevő játékmennyiséget!

Itt érdemes keresnetek:

Facebook oldalam

Instagram oldalam

Twitter oldalam

Twitch csatornám

YouTube csatornám

4 komment
2019. november 08. 09:38 - Fonyesz

Véleményem az Outer Worlds-ről

A Fallout játék amit megérdemeltünk volna az előző helyett

Sziasztok!

Ezúttal nem egy listával készültem, hanem az Outer Worlds című játékot szeretném számotokra bemutatni. Akik olvasták már a blogomat, tudhatják, hogy a science-fiction világokra úgy alapvetően rá vagyok függve. A műfaj által megteremtett könyvek, filmek, képregények, játékok és a sci-fi bármilyen egyéb fogyasztási formátuma nálam óriási előnnyel indul más műfajok képviselői ellen. Mondanám, hogy ezen elfogultságom befolyásolta a pozitív irányba a mérleg nyelvét, de hazudnék, mert nem volt szükség erre az ütőkártyára. Fontos még előre kijelentenem, hogy minősíti a jelenlegi játékfejlesztési ipart, ha egy olyan óriás mint a Bethesda megengedheti magának, hogy elköveti azt az emberiség elleni bűntettet, amit Fallout 76-nak hívunk és egy indie csapat mint az Obsidian kb. két év alatt összedobja alanyunkat és hazai pályán leiskolázza őket.the-outer-worlds-obsidian-private-division.jpgEgy dolgot szögezzünk le az elején, a Fallout egy kampány orientált single player játék és az is marad, ez így volt eddig és így lesz ezután is. Elhiszem, hogy manapság trendi minden franchise-t elvinni a multi irányába (jól fizet a battle royal és a lootbox, na), de a Fallout univerzumában, játékstílusában ez nem fog működni, túl sok a tartalom, a nüansznyi történet, a rengeteg apró motívum, melynek feltárására és megismerésére törekedni kell és nem lehet kutyafuttában fogyasztani. Egy hasonló kaliberű játéknak idő kell a kibontakozásra, a megismerés szippant be igazán, ahogy megtanulsz együtt lélegezni a szereplőkkel és sodornak az események ebben a virtuális világban, ami lehet a Wasteland, vagy jelen esetünkben a távoli Halcyon rendszer.halcyon-system-map-1200.jpgHozzá kell tennem, hogy a bejegyzésem írásának pillanatában kb. 26 órát toltam a játékba, gondolom valahol a vége felé tarthatok a fő sztorinak, eddig nem mertem utána nézni, nehogy valamilyen spoiler elrontsa az élményt. Mert itt kérem szépen élmény van, olyan szinten visz magával a történet, mint ha egy Fallout játékban lennénk, de mégsem ott vagyunk. Bármennyire is élvezem az Obsidian rpg-jét sajnos néha olyan érzésem támadt, hogy bizonyos jelenetek visszaköszönnek, gondolok itt pl.: a két rivális frakció harcára, amely konfliktus kísértetiesen hasonló végkimenetelt kapott, mint a Fallout 4-ben. Hozzáteszem ezek a nyúlások nem annyira zavaróak, de van az embernek egy olyan érzése, hogy látta már a képernyőn folyó cselekményt.
A játék a szokásos rpg elemekkel operál, kalandozol a világban, NPC-k feladatokat adnak neked, melyért te tapasztalati pontot, bit-eket (Halcyon valutája), nyersanyagot vagy egyéb hasznos tárgyakat kapsz cserébe. A harcrendszer megfelelő, semmi extra, de gond nélkül teszi a dolgát. Van fejlődési rendszer, ami nem olyan látványos és specifikus mint a Fallout 4 S.P.E.C.I.A.L. rendszere, de ahogyan elvárható, hibátlanul működik.
Küldetésből pedig jó rpg-hez híven van itt nem is kevés. A fősztori vonala onnan indul, hogy egy őrült tudós, név szerint Phineas Vernon Welles kihalász minket a ledöglött, Hope nevezetű, kolonizáló hajó hibernálójából, ahol cirka 70 éve raboskodunk, egy rosszul sikerült utazás végkimeneteleként. Dokink gyorsan ki is olvaszt bennünket annak rendje és módja szerint és be is dob a sűrűjébe, hogy ugyan menjünk már le az alattunk forgó bolygóra összespanolni valakivel, mert az nekünk biztos jót tenne ilyen kipihenten.the_hope.png Egy leszállókapszulával alá is merülünk Terra 2-re, ahol a már említett járművel sikeresen kilapítjuk kozmikus randipartnerünket, események egész sorát indítva ezzel útjára. Természetesen felvehetjük Kilapított kapitány alteregóját és lenyúljuk a hajóját is. Vicces kis dolog, de végighazudhatjuk a játékot, és kiadhatjuk magunkat szerencsétlen barátunknak, mert a játék folyamatosan alkalmat fog adni erre a dialógusok útján, ami tovább bonyolíthatja, esetleg könnyítheti sztelláris kalandunkat.the-outer-worlds-main.jpgA sztázisból való ébredésünknek hála fura mellékhatások jelentkeznek, konkrétan gombnyomásra le tudjuk lassítani az időt, ( khm. V.A.T.S., Fallout, de annyira azért nem voltak pofátlanok, hogy konkrét végtagokra lehessen célozni, elégedjünk csak meg az idő manipulációval) eleinte csak egy rövid időre és mi sem mozgunk túl gyorsan, de ez az előrehaladás során ez a képességünk fejleszthetővé és nélkülözhetetlen részévé válik a harcnak. Nehezebb fokozaton azért tudnak kihívást teremteni az ellenfelek és a rövidke életerő csíkunk. Ezt a nyúlfarknyi indikátort egy asztmapipa szerű cuccal tudjuk azonnal töltődésre bírni (igen sokszor fogjuk nyomogatni!), a health bar alapjáraton magától is regenerálódik, valamint főhősünk fejlődése során is tudja ezt trükközni, ha megfelelően használjuk fel a perk pontokat.the-outer-worlds-skills-1024x536.jpgA történet során jó rpg-hez híven van lehetőség, velünk együtt akár három fős partiban mozogni. Kalandozásunk során belefogunk futni olyan npc-kbe akik valamilyen okból szívesen csatlakoznának legénységünkhöz. Szám szerint hat ilyen karakterrel hoz minket össze a sors, akikből hajónk elhagyása során kell kiválasztanunk az aktuális csapatot. A hozzánk csapódott brigádban van mérnökleányzó, aki lényegében komolyabb gépet még nem látott, de ő fogja karbantartani a "Megbízhatatlan"-ra keresztelt hajónkat, vagy az elfeledett, alkatrészhiányos takarítórobot a hajóról, pap aki vallása nagy igazságát keresi, tehát változatosságra nem lehet panasz. Többsége szerethető karakter és mindegyiküknek van egy saját mellékküldetés sorozata, melynek végigtolásával az adott karakter sztoriját ismerhetjük meg jobban.comes-now-the-power-e1572204071467.jpgÖsszegészében ez egy nagyon jó játék, tényleg le a kalappal az Obsidian előtt, élveztem eddig minden percét. A főküldetés kellően érdekes, a melléksztorik kellően őrültek és furák.
Két további dolgot muszáj kiemelnem a játék kapcsán. Az egyik, hogy az ellenfelek nem respawnolnak, nem is tudom mikor láttunk utoljára ilyet. Konkrétan ha kipucolsz egy helyszínt, akkor visszatérésednél nem lesznek ott az ellenfelek, hogy újra és újra ledaráld őket  ez nagyon jót tesz a játéknak. Nem érzem a folyamatosan grind-olási kényszert, ami nálam rengeteg rpg-t fojt meg és veszi el a kedvem a végigjátszástól. Megmondom őszintén, imádok elmerülni a játékok történetében és egyáltalán nem zavar, hogy éjszakánként rengeteg órát ölök bele szórakozásom ezen formájába, ahelyett, hogy társadalmilag elfogadottabb dolgokat csinálnék, de az nagyon kihúzza a lábam alól a talajt, ha csupán egy adott szint elérése miatt kell órákat farmolnom. jpg.jpgA másik említésre méltó dolog, hogy a játék színes, de nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem bátran használ olyan színeket is amik gyerekkorom elrugaszkodott európai, ne adj Isten magyar sci-fijeiben csak leírni mertek, de használni azóta sem sikerült ezen árnyalatokat kb. senkinek (na jó talán a No Man's Sky-ban voltak ennyire bátrak, ha már más nem sikerült olyan jól az elején).

Tudnék még pozitívumokat sorolni a játékról és annak történéseiről, de az már erős spoilerezés lenne, azt az örömöt pedig senkitől nem akarom elvenni, amiket a sztori kínálta a helyzetek szülnek az Outer Worlds világában.
Nem is szaporítanám tovább a szót, a game elérhető PC-n, PS4-en, valamint Xbox One-on (ahol megjelenéstől az Xbox Game Pass kínálat része, tehát ha előfizető vagy, ingyenesen játszhatod, amíg a szolgáltatás aktív a fiókodon vagy ki nem veszik a kínálatból).
Tényleg érdemes neki látni, de készüljetek fel, mert temérdek időre lesz szükségetek és instant beszippant. Sci-fi és Fallout fanoknak kötelező darab, kedvcsinálóként pedig itt hagyom a launch trailer-t.

Köszönöm a figyelmeteket, kommentben vagy az alább sorolt elérhetőségeimen írjátok meg nektek, hogy tetszett a játék.

Itt érdemes keresnetek:

Facebook oldalam

Instagram oldalam

Twitter oldalam

Twitch csatornám

YouTube csatornám

Szólj hozzá!
2019. november 05. 12:41 - Fonyesz

10 szuper muzsika a gaming világból

Soundtrack kaland munkába/suliba menet

Sziasztok!

Eltelt a hosszú hétvége, Isten hozott mindenkit újra a szürke hétköznapokban. Itt egy újabb lista, a sorrend nem tükrözi az értékelést, de ennyi zene talán elég a munkába/iskolába tartó út, könnyebb átvészeléséhez.

lets-admit-it-some-of-us-are-audiophiles-who-always-listen-to-music-on-the-go-0.jpg

Ez lesz az eddigi legszubjektívebb, legmegosztóbb listám, vagy zeneajánlóm, csakhogy megőrizzem a blog eddigi sokszínűségét.
Kis felvezetésként fontos tisztáznunk, hogy a zenei hovatartozáson vitatkozni korai általános iskolától, egészen a fiatal felnőttkorunkig, gyakran még azután is egy meghatározó és alapvető dolog, legalábbis felénk az volt.
Természetesen a zenei irányultságokban való kalandozás engem sem került el.
Mindig is olyan stílusok vonzottak melyek nem voltak a "tömegtermelés" részei, egyszerűen mindig az underground szcéna volt a meghatározó. Ezt írhatjuk a végtelen szabadelvűség, a szókimondás számlájára is (azért jóval egyszerűbb a zenész dolga, ha a kiadó nem határozza meg, nem felügyeli a munkáját). Persze ezek mellett fontos megjegyezni, hogy az igazán újító zenék, zenészek, mindig is ebből a rétegből érkeztek a mainstream kultúrkörbe, én meg mindig is szerettem az új hangzásokat, na, bárminek is nevezzük a stílust.
Azt hiszem okfejtésemmel megint elég éles kanyart vettem az eredeti témától, de a lista sokszínűségére akartam némi magyarázattal szolgálni. Tehát visszatérve, a tuti videójátékos zenék meghatározták és alakították a zenei ízlésemet, ez a médium ugyanis elég régóta jelen van az életemben. Előre szólok, hogy igen vegyes lesz a paletta, amivel dolgozni fogunk!

Rage Against the Machine - Guerilla Radio (Tony Hawk's Pro Skater 2 - PS1, Dreamcast, Xbox, GBA, N64, PC, 2000; Mobil 2010)

Tony Hawk's Pro Skater 2, azt hiszem ez volt az a cím, ami annyi kis srácot késztetett gördeszkára ,mint semmi más a világon, a gördeszka kultúra meghatározó sarokköve és nem mellesleg egy szuper játék, olyan soundtrack-kel, ami szerintem sokak gyerekkorát határozták meg. Az intro zenéjét ragadtam ki és mutatom meg, de higgyétek el, megéri csemegézni a játék muzsikáiból! Meg is kaptam a kedvet egy kis guruláshoz! Sajnos feloszlottak már, de néhány napja jelentette be a zenekar, hogy 2020-ban újra összeállnak egy 5 állomásos amerikai turné erejéig.

Akira Yamaoka - Theme of Laura (Silent Hill 2 - PS2, Xbox, PC, 2001)

A Silent Hill második részéről már írtam nektek egy korábbi bejegyzésemben, így nem is merülnék nagyon bele, de azt meg kell említenem, hogy a játék atmoszféráját kitűnően megteremtik a hozzáfűzött dallamok, amiket Yamaoka mester szívesen elő is ad. Vigyázat, hideg rázós intro következik!

Cardigans - My Favorite Game (Gran Turismo 2 - PS1, 1998)

Ha autós játék, akkor nálam az etalon Gran Turismo sorozat, megannyi kellemes emlék köt a széria pályáin való körözéshez, a jogosítványok megszerzéséhez, ám mind közül egy sokkal jobban kiemelkedik, ez pedig a második iteráció, vagyis inkább annak intrója. Hát feleim, ha ez nem hozza meg a kedvet egy versenyhez a Trial Mountain-en, akkor semmi!

Gary Jules - Mad world (Gears of War - Xbox, 2006; PC, 2007)

2006-ban a Microsoft marketing csapata az arcunkba tolta a GoW első trailer-ét és bátran kijelentem, hogy ez a 3 percnyi videó és a már jól ismert zenei aláfestése, egymagában eladta a játékot és megalapozta a trailerek igazi súlyát a gamerek szemében. Akinek kimaradt, lesse meg alább!

Bush - The People That We Love (NFS Hot Pursuit 2 - PC, PS2 Xbox, Gamcube 2002)

A nagy kesergés után térjünk vissza az adrenalin fűtötte terepre, egy újabb autóversenyzős címmel. Az NFS-ek zenéi mindig is nagyon királyok voltak, sokan oda is voltak értük. Persze most egy régebbi cím, kevésbé ismert muzsikájára hívnám fel a figyelmeteket. Csak óvatosan, mert elég meghozza azt a bizonyos "nehéz láb" érzést!

Skrillex ft. Damian Marley - Make it Bun Dem (Farcry 3 -  PC, PS3, Xbox 360, 2012; PS4, Xbox One, PC, 2018)

Abban gondolom mindnyájan megegyezhetünk, hogy a Far Cry 3 egy k*rva jó játék, tuti grafika, remek hangulat, szuper atmoszféra, Vaas, soroljam még? Szerintem nincs rá szükség.
Ám van egy küldetés ami kiemelkedik, konkrétan ellenfeleink kanabisz ültetvényét kell megsemmisítenünk, de nem ám akárhogyan, rendesen fel kell gyújtani egy lángszóróval és Brian Tyler zeneszerző agya ezt egy kis szimbolikával toldotta meg. MASH UP THE PLACE!

Midge Ure - The Man Who Sold The World /David Bowie/ (Metal Gear Solid V - The Phantom Pain - 2016, PS3, PS4, Xbox 360, Xbox One, PC)

A következő dal egy alternatív trailer, melynek hossza éppen megegyezik az eredeti szám hosszával (well played).  Az MGSV, Kojima mesterművének koronája lett volna, ha a kedves Konami nem kavar be. Halkan megjegyzem annak ellenére, hogy a játék nagyon jól sikerült, nem éri el azt a potenciált amit megalkotója kívánt elénk tárni, hála a kiadónak. A Metal Gear saga befejező epizódja kellően monumentális és beszédes OST-t tartogat, de a legbeszédesebb mind közül David Bowie klasszikusa, melyet Midge Ure előadásában hallhatunk megszólalni. Remek dal egy karakter sztorijának lezárásához, aki eladta nekünk a világot. Mivel az eredeti dalhoz nem készült klip, így egy újabb alternatívát mutatok a Nirvana által.

Cynthia Harrell - Snake Eater (Metal Gear Solid 3 - PS2, Xbox 2004; 3DS, PS Vita, PS3, Xbox 360 2012)

És az előző track-kel el is indultam a Kojima lejtőn, innen már nincs visszatérés. A Metal Gear sorozat egyik legjobb epizódja volt a harmadik rész, olyan lehengerlő újításokkal, melyekre nem nagyon volt még példa a játéktörténelem során. És hát ott van az intro, ami a James Bond mozik bevezetőit megszégyenítő műalkotás. Lessétek meg!

Death Stranding (PS4 - 2019 november 8., PC - 2020 nyara)

A lista utolsó két dala Hideo Kojima e hét pénteken megjelenő művéhez tartozó kedvcsinálók zenei betétje. Az első dal az Apocalyptica hangszeres virtuozitása és Sandra Nasic karcos hangjának (Guano Apes) közöse, mely egy érzelmileg rendkívül felfokozó, a trailerhez tökéletesen passzoló muzsika. Füleljétek meg.

A második dal is az újonnan megjelenő cím kapcsán került elő, konkrétan lemezük marketingjét és a klipeket is a Death Stranding világára építik, ahogy azt láthatjátok is alább. Jelen van a fekete folyadék, a biomechanikus gépek, sejtelmes a dalszöveg és egy másik "dimenzióba" távoznak szereplőink, nálam maximálisan megtolta a játék szekerét. Hangerőt fel!

Ennyi lett volna a kis zenei ajánlóm, remélem tudtam újat mutatni, vagy kellemes emlékeket felidézni valamelyik dallal, videóval. Ha van olyan zene ezen témában a tarsolyotokban amit mindenképpen megosztanátok velem, akkor írjátok meg a  lenti komment szekcióban, esetleg küldjétek el üzenetben a közösségi oldalaim egyikére.

Köszönöm a figyelmeteket, nemsokára folytatom az agyam ámokfutásának formába öntését!

Itt érdemes keresnetek:

Facebook oldalam

Instagram oldalam

Twitter oldalam

Twitch csatornám

YouTube csatornám

13 komment
2019. október 31. 23:50 - Fonyesz

10 kultikus horror játék a hosszú hétvégére

Halloween napján kijár a borzongás

Sziasztok!

Az előző bejegyzésemben bemutattam 10 általam preferált horror/thriller filmet. Halloween alkalmából készültem nektek egy újabb tízes listával, ezúttal a videójátékok világából. A felsorolásban megtalálhatóak játékok a 2000-es évek elején megjelentektől kezdve, egészen a közelmúltban megjelent címekig.

a5d4c16fd44f8317879806219340aab1.jpg

Úgy gondolom sokan vagyunk akik megvesznek a stílusért mind film, mind könyv, akár videójáték formában, aki esetleg eddig mégsem játszott volna az említett játékokkal, most akár kedvet is kaphat és átszínezheti alsónadrágját ajánlásaim alapján. Nem húzom az időt, vessük is bele magunkat!

10. Alone in the Dark - The New Nightmare (2001 - PC, PS1, PS2, Dreamcast, Game Boy Color)

Mi az a horror játék ami eszetekbe jut, ha azt mondom, hogy fix kamera, tank irányítás és előre renderelt hátterek? Feltételezem, hogy nem az Alone in the Dark az első gondolatotok. Pedig 2001-ben a méltán híres sorozat új résszel jelentkezett és a végeredmény egy kellően ijesztő, az akkori kor követelményeit simán megugró kis motyó lett. Az akkori összes kurrens platformra megjelent, nekem a PS1 verzióhoz volt szerencsém (A PS2-est azóta is vadászom, a GBC verziót pedig igyekszem elfelejteni).
Azt hiszem ez volt az a játék aminél rájöttem, hogy az RCA csatlakozó megfelelő színű kábeleit, ha a faterom hi-fi-jére kötöm az elég kemény hangzást eredményez (be is szartunk a haverokkal egy-egy égdörgésnél).
A játék erősen merít a stílus igazán sikeres játékaiból (khm. RE2), így két irányítható főhősünk van, az egyik Edward Carnby, akinél a harc lesz a fő csapásirány és Aline Cedric akivel inkább a fejtörőkben fogunk megizzadni.
A sztori egy a korábbi játékokba illő okkult, misztikus cselekmény, mely szerint a két főszereplő egy rejtélyes szigetre utazik nyomozni három ősi kőtábla után. A szigeten persze külön válnak útjaik, amik a sztori szempontjából fontos helyszíneken alkalmanként keresztezik egymást. Amit még fontos kiemelni, hogy a játékban alkalmazott zseblámpánk fénye valós időben változik a 2D-s előre renderelt háttérre vetítve, ez elég nagy dolog volt abban az időben.
Telepítsétek és játsszátok!

9. Fahrenheit - Indigo Prophecy (2005 - PS2, Xbox, PC, 2017 - Remaster PS4, PC, Xbox One)

És itt is van a lista első vitatott címe, a francia Quantic Dream-től (Heavy Rain, Beyond: Two Souls, Detroit: Become Human). Sokan nem szeretik a kiadó játékait, ugyanis a szó klasszikus értelmében nem veszel részt minden interakcióban az általad irányított figurával. Játékaik hemzsegnek az előre scriptelt jelenetektől, mely egy interaktív mozi élménybe próbálná a játékost helyezni. Természetesen listánk kilencedik szereplőjével sincs ez másképpen.
A történet szerint egy hideg éjszakán New Yorkban, transzba esve halálra késelünk egy embert, valami étterem wc-jében, persze emberünk elmenekül a helyszínről amikor magához tér és megpróbálja kideríteni, hogyan is kerülhetett ebbe a kicsit sem elb*szott helyzetbe. A szokásos cuccok kerülnek elő mint megszállás, okkultizmus, hallucinációk, tehát csupa móka és kacagás, mert az ilyet szeretjük.
Ajánlom a remastered verziót elővenni, nagyobb felbontású képernyőn azért az jobban mutat.

8. Amnesia - The Dark Descent (2010 - PC, 2016 - PS4, 2018 - Xbox One)

FPS túlélő horror (sétaszimulátor, jajjjj de fájt leírni) a Frictional Games-től. 
Nagyon para, labirintusban kóválygós gameplay, amennyiben túl sokat vagy a sötétben elkezdesz "megőrülni", jól hangzik? Pedig van ám egy érdekes sztori is. 1839-ben főhősünk, Daniel egy ódon kastélyban ébred bármilyen emlék nélkül a múltjáról. Találunk is egy feljegyzést melyben megírtuk magunknak, hogy mi töröltük valahogy a memóriánkat és egy "árny" vadászik ránk. Daniel emlékeiből álló kirakós összeillesztése lesz a feladatunk és higgyétek el, nem lesz sétagalopp!
Ajánlom a gyűjteményes változat beszerzését, így a Justine című kiegészítő és Machine for Pigs is a miénk lehet egy csomagban, jó áron.

7. SOMA (2015 - PC, PS4, 2017 - Xbox One)

A következő alanyunk szintén az Amnesia alkotóitól érkezik és ez sem hibátlan a tömegek szemében, egy "sétaszimulátort" (még mindig nehezemre esik leírni, annyira nem tudok ezzel egyet érteni) kapunk a pénzünkért. Na de van itt egy olyan mély sztori, hogy garantálom, hogy a végjátékban többször fogtok padlót fogni, mint ahányszor számítanátok rá és persze mindezt egy szuper ijesztő, bujkálós, sci-fi-horror köntösben kapjuk meg.
A sztori szerint 2015-ben egy Simon nevű arc bőrébe bújunk, akinek egy autóbalesetből kifolyólag valami nincs teljesen rendben az agyával. Bízva a gyógyulásban emberünk jelentkezik egy kísérleti eljárásra, aminek keretében egy géppel végeznek rajtunk valamilyen beavatkozást. Egy gyors ájulás és máris egy elhagyatott PATHOS-II nevezetű vízalatti kutatóbázison találjuk magunkat 2104-ben.
Komolyan mondom nálam ez a játék és a mögöttes tartalom már telitalálat lett volna, de a kedvemre való rettegős körítés csak dobott az értékén. Az az animáció amit game over esetén kapsz, hát az külön megér egy misét!
Fejhallgatót fel és sötétítsétek be a szobát, garantálom, hogy élmény lesz (Az Epic Games webáruházában jelenleg ingyenesen bezsákolható!)!

6. Alien Isolation (2014 - PC, Xbox 360, PS3, Xbox One, PS4)

Modern FPS túlélő horror, olyan fény-árnyék grafikai megvalósításokkal aminek láttán már összesz*rtam a gatyámat és még csak ezután kezdünk játszani. A SEGA végre letette sok Alien rajongó asztalára azt a játékot amit a franchise végre megérdemelt. Komolyan, az atmoszféra és a látvány HIBÁTLAN, nem csak valamilyen kópia, egy az egyben az az érzésed, hogy valóban az Alien univerzumban bujkálsz.
Amanda Ripley (igen, annak az Ellen Ripley-nek a lánya) lesz az irányítható karakter, aki nem tudott belenyugodni édesanyja elvesztésébe. 15 évvel az eredeti Alien film sztroija után karakterünk azt az infót kapja, hogy a Sevastopol űrállomáson van a Nostromo fekete doboza. Kapva kap az alkalmon és rész vesz a felszedésében. Persze mire odaérnek a Sevastopol megrongálódott és a kapcsolatfelvételre sem reagál, így természetesen át kell szállnunk kideríteni mi történt. Gondolom az sejthető, hogy nem csak a fekete doboz került az állomásra.
VR támogatott cím PC-n, ha van lehetőségetek így tegyetek vele egy próbát.

5. Dead Space (2008 - PC, Xbox 360, Ps3, 2011 - okostelefon)

Szuper TPS túlélő sci-fi horror, van egy elég erős Event Horizon beütése. Különleges marketingkampány vezette fel a játék érkezését, konkrétan egy hat részes képregény és egy rajzfilm jelent meg még a játék megjelenése előtt, melyek a sztori előzményeként szolgáltak.
Egy ilyen felvezetés után vázolnám, hogy 2508-at írunk és az USG Ishimura elnevezésű "bolygóroppantó" bányászhajóval megszakadt a kapcsolat, miután feltártak az aktuálisan bányászott bolygón egy ősi totemet. Ezt a helyzetet érkezünk kivizsgálni egyszerű mérnökemberünkkel Isaac Clarke-kal. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Isaac barátnője szintén a hajón tartózkodik mint orvos.
A játék több különleges ötlettel operál, ebből kettőt emelnék ki. Az első, hogy ellenfeleinket csonkolnunk kell, másképpen ugyanis nem tudjuk nekik megadni a kegyelemdöfést (ebben hatalmas segítségünkre lesz a sok bányász felszerelés), a másik a sztázis képesség, mellyel pl.: az időt tudjuk lelassítani, ez nagyon hasznos lesz kalandunk során.
Nosza nézzétek meg a rajzfilmet amíg letölt a játék!

4. Layers of Fear (2016 - PC, Xbox One, Ps4)

A Layers of Fear egy újabb "sétaszimulátor" (nem bírom!) amelyben egy mentálisan zavart festő bőrébe bújhatunk, aki a "Magnum Opusát" probálja megfesteni a házában, ám ez nem igazán megy, ugyanis komoly hallucinációk gyötrik. Nagyon nem is mondanék mást, mert azzal már csattanókat lőnék le. A játék komoly témát boncolgat és mutat be, a képi világ magáért beszél.
Mindenképpen tegyetek vele egy próbát, biztosan benne van valamelyik áruház Halloweeni akciójában.

3. Resident Evil 7 (2017 - PC, Xbox One, PS4)

A Resident Evil végre hazaért, kb. ezt éreztem amikor először játszottam a demóval és nagyon reménykedtem benne, hogy a végleges játék éppen olyan lesz mint a demó. Hál' Istennek nem kellett csalódnunk, komolyan meg is fejelték tartalommal és rettegéssel a kész verziót. FPS túlélő-horror a zsáner, de végre fegyverrel, tehát ha van elég lőszerünk, meg is tudjuk védeni magunkat. Amire szükségünk is lesz, ugyanis a 3 éve eltűnt feleségünk üzen nekünk és mi azonnal megyünk is a bajba jutott mátkánknak segíteni, egy isten háta mögötti mocsárvidéki farmra. Dióhéjban már első ránézésre sem stimmelnek a dolgok. A játék hivatalosan csak PS4-en kapott VR támogatást, ha valamiért, hát talán ezért én is beruházok majd egy szemüvegre. A PC-s VR mód nem hivatalos módosításként elérhető, természetesen a megvalósítás nem hibátlan.
Amennyiben lehetőségetek van, próbáljátok ki!

2. Alan Wake (2010 - Xbox 360, 2012 - PC)

Huu, hát hol is kezdjem? TPS horror, amolyan misztikus Twin Peaks stílusban, a Remedy által (Max Payne!). Korának egyik legmeghatározóbb játéka. Én anno konkrétan csak emiatt a játék miatt vettem egy Xbox 360-at. Főhősünk egy író akit alkotói válság kínoz, ezért egy kisvárosban próbál feltöltődni feleségével, ám nem sokkal szállásuk birtokba vétele után, az asszonyt elragadja egy sötét erő, egészen a tó mélyére. Alan egy héttel később a kocsijában ébred és ebből a hendikeppes helyzetből próbálja megtalálni az eltűnt nőt.
A játék központi motívuma a fény és a sötétség küzdelme, ellenfeleinkkel való harc során is zseblámpánk és egyéb fényforrások lesznek az igazi megmentőink.
A cucc hangulata egyszerűen zseniális, olyan apróságokkal operál, mint például a fellelhető tv-kben megnézhető sorozat, mely az Alkonyzóna mintájára misztikus sztorikat mesél el a fiktív világából.
A játék jelenleg nem elérhető legálisan digitális formában, így azt mondom vadászatok le egy dobozos változatot, az még a polcon is jól fog mutatni.

1. Silent Hill 2 (2001 - PC, PS2, Xbox)

A személyes kedvencem, nem tudnám megmondani hányszor nyomtam végig ezt az epizódot. A sorozat mindig is különleges helyet fogalt el a szívemben. Annyira beteg, hogy az már zseniális.
James Sunderland egy napon levelet kap a halott feleségétől, melyben azt írja, hogy várja őt a különleges helyükön Silent Hill-ben. James persze odamegy és innen indulnak furcsaságok, találkozik egy nővel aki a felesége kiköpött mása, átláthatatlan köd ült a városra, mely alkalmanként teljesen kifordul magából és fura lények járnak mindenfelé. A játék megjelenésekor lenyűgözően nézett ki, szerintem elég jól is öregedett. A soundtrack önmagában megér egy misét, simán, akár hétköznap is hallgatható zenékből áll. A játék egyszerűen minden elemében zseniális és kötelező darab. A játéknak természetesen több alternatív befejezése van, pozitív, negatív végkimenetellel és néhány olyannal amire tuti nem számítanátok, érdemes utána nézni!
Ha még nem volt meg azért, ha meg már régen, akkor azért éri meg újra elővenni.

Bízom benne, hogy meghoztam valamelyik címhez a hangulatot, közeleg a hosszú hétvége, itt a Halloween, talán akad idő leülni és végigjátszani valamit a listáról. Jó szórakozást!

Köszönöm a figyelmeteket!

A következő csatornákon tudtok elérni:

Facebook oldalam

Instagram oldalam

Twitter oldalam

Twitch csatornám

YouTube csatornám

 

8 komment
2019. október 30. 23:06 - Fonyesz

10 horror/thriller film a borzongani vágyóknak

Közeleg a Halloween

Sziasztok!

Üdvözlök mindenkit ezen az őszi éjszakán Fonyesz ezúttal nem csak játszik, hanem filmet néz, vagyis ajánl. Küszöbön a halloween, az őszi angolszász ünnep, melynek mai formája az 1800-as évek vége felé Észak-Amerika ír bevándorlóitól indult, kelta hagyományaik nyomán. Hitük szerint minden év október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek és beköltözhetnek az élőkbe, így félelmükben beöltöztek különféle álcázó maskarákba, ezzel becsapva és összezavarva a holtak szellemeit. Ez az ünnep lett a manapság egyre inkább teret hódító tökfaragás, ijesztegetés, az ijesztő maskarákba bújás és a horror nem hivatalos ünnepe, lassan a fél világon.

halloween-2393823_960_720.jpg

Nálunk ezt az ünnepet divatos lett manapság ekézni, kultúrkörünkön és nemzeti öntudatunkon kívül esősége miatt. No ez engem nem igazán zavar, bármikor beváltanám mondjuk a farsangra, számomra sokkal szórakoztatóbb formában valósul meg itt a "szelebrésön". Üde színfolt lenne a palettán, mert ugye a magyar szeret sírva vigadni, itt meg teljesen pozitív a csomagolás.

No de kanyarodjunk vissza a tárgyhoz, tehát nemsokára nyakunkon a borzongás éjszakája, ennek apropóján ajánlanám nektek ezt a 10 horror/thriller filmet. Ha esetleg nem ismeritek, vagy csak régen láttátok őket, tudtok választani a következő estékre. Kezdjünk is bele!

10. Megszólít az éjszaka (The Mothman Prophecies, 2002)

A listám első bejegyzése nem horror, inkább thriller, de véleményem szerint olyan komor és nyomasztó hangulatot teremt, mely simán felhozza a lista belépő helyére. Főhősünk John Klein (akit Richard Gere alakít!) és felesége autóbalesetet szenvednek, az asszony nem sokkal később elhalálozik, de halála előtt egy furcsa molyemberről kezd beszélni/rajzolni. Felesége halála után John elkezd a rejtélyes Molyember után nyomozni, ennek eredményeként kerül megmagyarázhatatlan módon Point Pleasant kisvárosába, West Virginiában. Itt üt be a már említett nyomasztó (számomra a Silent Hill-t idéző) hangulat (aki játszott az első három epizóddal tudni fogja mire gondolok) és bonyolódnak meg igazán az események. Remek az atmoszféra, a színészi játék és a fura események keveréke, ne hagyjátok ki!

9. [REC] ([REC], 2007)

A [REC] egy 2007-es spanyol found footage horror, az előző bejegyzésemben beszéltem már a zsánerről és a megteremtőjéről a Blair Witch Project-ről is. Így dióhéjban annyit, hogy a sztorit egy tv stáb kameráján keresztül láthatjuk, akik azt a feladatot kapták, hogy kövessék a helyi tűzoltók egy napját. Az éjszaka közepén érkezik is egy riasztás mely szerint egy közeli lakásban egy idős hölgy segítségre szorul, főszereplőink gyorsan a helyszínre is sietnek, ahol nem várt dolgokkal szembesülnek. A néni emberfeletti erővel és nyers húsra való csillapíthatatlan étvággyal fogadja őket. Csattanóként megjelenik a katonaság és karanténba zárja az épületet, innentől a feje tetejére áll a világ és totális lesz a pánik. Többet nem szeretnék lelőni a sztoriból, de annyit még hozzá tennék, hogy a film európai mivolta miatt nagyon hihető díszletekkel operál, már-már elhiszed, hogy ez itt történik a szomszédban. Mindenképpen ajánlom egy tál pattogatott kukorica mellé!

8. Halloween - A rémület éjszakája (Halloween, 1978)

El is érkeztünk a slasher filmek dédapjához. A történet szerint Michael Myers 15 évvel a húga meggyilkolása után megszökik az elmegyógyintézetből és visszatér Haddonfiled kicsiny városába, némi ámokfutásra. Itt sem árulnék el többet a sztoriból, igazi kult slasher, a műfaj megszokott sajátosságaival. Egy jelenetet kiemelnék, amikor Jamie Lee Curtis karaktere kinéz az ablakon és megpillantja Michael-t ahogyan ott áll a kertben a száradó lepedők között és bámul rá a kifejezéstelen maszkjával, na azon besz*rik az ember! Ja és nem mellesleg a filmet John Carpenter rendezte, aki a forgatókönyv írásában is részt vett. Érdekességképpen megjegyzem, hogy a forgatás mindössze 21 napig tartott, azért ennyi idő alatt elég kemény filmet sikerült összerakni. Ha még nem láttátok mindenképpen nézzétek meg.

7. Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead, 1968)

Ha a Halloween a slasher dédapja, akkor az Élőhalottak éjszakája a zombis filmek alfája és omegája, kb. innen ered minden zombis cucc a palettán. George A. Romero lefektette a zombizsáner alapvetéseit ezzel a remekművel (igen, a zombik nem futnak, hanem cammognak és kész!), melyben egy marék ember egy öreg farmon próbál menedéket találni a húsevő élőhalottak elől. Egy igazi klasszikus, szerintem egészen jól öregedett, több remake-t is megélt, de elősorban az 1990-es Tom Savini verziót és a 2006-os Jeff Broadstreet újragondolást lessétek meg, persze szigorúan az eredeti után, ami 2007-ben kapott egy ráncfelvarrós kiadást. Képernyőre vele!

6. Pokolkeltő (Hellraiser, 1987)

A 90-es évek óta nyíltan homoszexuális Clive Barker az egyik legelismertebb horror írók egyike, jó pár művét megfilmesítették, de a 80-as évek közepéig nem ért el átütő sikert ebben a médiumban, így Barker a saját kezébe vette az irányítást és a The Hellbound Hearth című novellája alapján megrendezte a Hellraiser-t. A 80-as évekbeli cuccok nem felétetlen öregednek jól, de a speciális effekteknek itt nagyon is előnyükre vált az idő. Azt gondolom, tekintve, hogy amit látunk a film során nem animáció, hanem a maszkmesterek zseniális munkájának gyümölcse, sok film ma is megirigyelné a filmben elénk tárt gusztustalanságot. A sztori szerint Frank megnyit egy dimenziókaput melynek lakói, a kenobiták száműzik őt a purgatóriumba, teste darabokra tépésével. Persze Frank nem igazán tudja elfogadni kíváncsisága jutalmát, így amikor testvére a házába költözvén véletlen a padlóra hullajtja vérét, azon keresztül visszatér és megpróbál újra formát nyerni és túljárni a kenobiták eszén. Igaz 80-as évekbeli kínos dialógusok és válltömések közepette egy olyan para triót ismerünk meg a másik dimenzió lakóiban, hogy a fal adja a másikat és persze a képi világ olyan szinten gusztustalan, amilyennek egy pokoli dimenziót a legrosszabb rémálmainkban elképzelünk.

5. Gonosz Halott 2 (Evil Dead 2, 1987)

Ez a trilógia a Nekronomikon Ex Mortis (A holtak könyve) és egy erdei kalyiba köré épül. Főszereplőink a kunyhóban megtalálják az említett démoni könyvet, melynek lapjai emberi bőrből készültek, ezekre a lapokra pedig egy démon vérrel írt ősi szövegeket. Mivel eddig is minden pontban csak egy filmet ajánlottam, itt sem teszek máshogy. A második epizódban Ash Williams és barátnője lelnek a házikóra és benne a könyvre melyből egy diktafon segítségével véletlen sikerül is felolvasni néhány sort, így elszabadul az a bizonyos gonosz halott és megindul az őrült hajsza, melynek során a barátnő "lefejeződik" és Ash kézfejének helyére kerül egy láncfűrész. Groteszk humor, lenyűgöző látvány, egy igazi B listás klasszikus, mondanám, hogy kazin nézzétek, de van ennek már jobb módja is! Zárógondolatként megemlítem, hogy az összes film szuper, valamint volt egy próbálkozás a franchise feltámasztására 2013-ban, de ez nem jött be (szerintem megér egy misét). 2015-ben érkezett a szintén zseniális Ash VS. Evil Dead című sorozat, szintén Sam Raimi gondozásában (ő rendezte és írta az első 3 részt is) modern köntösbe öltöztetve a történetet.

4. Halálhajó (Event Horizon, 1997)

És el is jutottunk a sci-fi tematikájú horrorokig, ami általában elég jó kombináció (legalábbis nálam ezek ütnek a legnagyobbat), ugyanis ezekben a sztorikban szárnyalhat igazán az írók, rendezők képzelete, itt már szinte semmi sem köti meg kezüket. A történet szerint  2047-ben járunk. Az Event Horizon felderítő űrhajó, évekkel korábban nyom nélkül eltűnt, ám egyszer csak sugározni kezd az űr mélyéről. Mentőakciót szerveznek, melynek célja tehát feltárni a megkerült űrhajót és kideríteni merre volt az elmúlt években. Az expedíció tagjai gyorsan rájönnek, hogy jobban jártak volna ha ezt a küldetést nem vállalják, mert az űrhajó egy olyan helyen járt ahova senki sem kívánkozik. Le merem fogadni, hogy a Dead Space alapötlete ettől a filmtől ered. A sorozatgyár persze nem kerülheti el ezt a címet sem (mondjuk nem bánom, ha a végeredmény hozza az elvárt színvonalat). A nyáron voltak olyan hírek, hogy az Amazon már castingolja a filmből készülő sorozat szereplőit. Se baj megvárjuk, addig is, lejátszóba vele!

3. A nyolcadik utas: a Halál - (Alien, 1979)

 Az 1979-es sci-fi alapmű Ridley Scott rendezésében igazi újdonság volt a "tökös" női főszerep (Sigourney Weaver) és a biomechanikus horror, melynek megálmodása (megrémálmodása) H.R. Geiger műve. A sztori szerint Weyland-Yutani bányavállalat Nostromo nevezetű űrhajója egy hosszú küldetés után hazafelé tart a Földre. Az Anya nevű számítógép a hét fős legénységet felébreszti a hibernációból, mert egy közeli feltérképezetlen bolygóról rádiójeleket fog és a céges szabályzat szerint kutya kötelességük megvizsgálni. Ezt meg is teszik, a jel forrásánál egy idegen űrhajóra és benne egy idegen lény tetemére bukkanak, hamar rájönnek, hogy a sugárzott adás nem segélykérés, hanem figyelmeztetés volt. Ekkor tetézve a bajt a legénység egyik tagjánk az arcára tapad egy rákszerű lény, aki ettől eszméletét veszti. Ahogy az elvárható bajtársukat gyorsan visszaviszik a hajóra. Itt nem sokkal később a lény elpusztul és leesik áldozata arcáról, a következő jelenetben emberünk jókedvűen eszeget kollégáival amikor is hasfájdalmakra kezd panaszkodni... azt hiszem innentől már tudjátok mi következik. Egy igazán érdemes sci-fi horror, a készítők remekül adják át a bezártság, a klausztrofóbia érzését. A film azóta hatalmas univerzumot épített maga köré, filmekkel, képregényekkel és játékokkal. Nem is fecsérlem tovább a szót, nézzétek meg!

2. A ragyogás (The Shining, 1980)

Stanley Kubrick a kedvenc rendezőm, imádom az általa rengetegszer alkalmazott elnyújtott, szöveg nélküli jeleneteket. Olyan szinten tud a vizuális ábrázolással gyomorideget előidézni bennem, mint nagyon kevés más dolog. A történet szerint Jack Torrance (Jack Nicholson) írói válsággal küzd és pénzügyi problémáit egy szálloda téli gondoklásával próbálja orvosolni. A menedzser az interjú alatt könnyed feszültségoldó témáként el is meséli, hogy Jack elődje a hosszú tél alatt idegösszeomlást kapott az izolációtól és egy baltával lemészárolta feleségét és ikerlányait. Persze Jack bárgyú vigyorral közli, hogy ez velük nem történhet meg, de ugye nem kell mondanom, hogy Jack sem viseli túl jól a bezártságot? A rendező ebben a filmben használta először a steadicamet, ami akkoriban hatalmas újítás volt, Stephen King ennek ellenére sem volt elragadtatva a végeredménytől. A film fogadtatása vegyes volt, akadt aki szuperlatívuszokban beszélt róla, de akadtak akik nem voltak elájulva a végeredménytől. Ti azért tegyetek egy próbát, megéri!

1. A dolog (The Thing, 1982)

Egy újabb John Carpenter mozi, egy újabb lenyűgöző maszkmesteri munka és egy újabb film ami jól öregedett, halkan megjegyzem a zenéért Ennio Morricone felelt. Az általam legjobbnak ítélt horror film egy 1951-es alkotás remake-je (The Thing From Another World, ha bírjátok a nagyon régi filmeket tegyetek egy próbát, nem olyan rossz). Sztori szempontjából egy az Antarktiszon található amerikai kutatóállomáson vagyunk. Egy nap a szomszédos norvég állomásról helikopterrel egy kutyát üldöznek át. Miközben a norvégok a kutyát próbálják levadászni véletlen egy amerikait lőnek le, erre válaszként az amerikaiak őket, így a kommunikáció elmarad és a kutya befogadásra kerül, be is zárják a saját kutyáik mellé a kennelbe. Az amerikai csapat meglátogatja a szomszédos norvég bázist, de csak egy igen feldúlt állomást találnak, meg egy azonosíthatatlanra égett hullát. Ezt haza is viszik megvizsgálni, ám kiderül, hogy nincs ok az aggodalomra, valószínűleg csak valamelyik norvég volt az. Eközben az újonnan érkezett eb alakváltás közben megöli a többi kutyát, gyorsan jön is a felismerés, hogy egy ismeretlen lénnyel van dolguk ami képes más élőlényeket tökéletesen lemásolni. Miután megölik a lényt feltárják a norvégok expedícióját, akik a jégbe fagyva találtak egy 150.000 éve lezuhant idegen űrhajót, és utasa valószínűleg nem más volt, mint az alakváltó. Paranoia lesz úrrá a csapaton, mi van ha valamelyik társukat is lemásolta a lény amíg a kutya formájában ott volt az állomáson? A telep orvosa kiborul és megsemmisíti az összes az állomásról kivezető lehetőséget, teljesen izolálva őket a külvilágtól. A 80-as évek hidegháborús paranoiájában az ilyen testrabló sztorik nagyon kelendőek, ez a mű is remekül kelti ezáltal a feszültséget. A maszkmesteri munka pedig egyenesen lenyűgöző. Félelmetes, hogy a lény átalakulásai nem számítógépes animáció útján kerülnek bemutatásra hanem fizikailag megvalósított maszkokkal. 2011-ben érkezett egy előzmény a mozihoz, mely a norvégok sztoriját mesélte el. A filmből született még a 2000-es években egy elég jó játék (legalábbis akkortájt imádtam, de majd felülvizsgálom), tegyetek azzal is egy próbát. Száz szónak is egy a vége, kötelező darab.

Ha valamelyik filmet nem láttátok még a felsoroltak közül, akkor itt a remek alkalom bepótolni őket, közeleg a hosszú hétvége és a Halloween. Remélem sikerült némi kedvet hoznom ebben a remek időben egy kis rettegéshez, jó szórakozást!

Köszönöm a figyelmeteket!

A következő csatornákon tudtok elérni/követni:

Facebook oldalam

Instagram oldalam

Twitter oldalam

Twitch csatornám

YouTube csatornám

2 komment
2019. október 20. 12:58 - Fonyesz

Véleményem a Blair Witch-ről

Boszorkányos beköszönő

Vaksötétben a remegő kamerába, kiborulva suttogom: -Félek, nagyon félek... (hatásszünet) félek, hogy ezt a filmből készült játékot is elszarják.
blairwitchtitledheroart.jpg

Hol is kezdjem? Nem olyan rossz azért a helyzet mint ahogy azt olyan sokan lefestik, sőt ez egy egészen hangulatos kis „sétaszimulátor” lett. Utálom ezt a kategóriát, mert ugye nem a sétálást próbálják szimulálni, hanem egy beszaratós, horror élménnyel próbálnak visszakényszeríteni anyukánk szoknyájához és ez többé- kevésbé sikerült is a készítőknek.

A Blair Witch szeptember 6-án, pénteken jelent meg. A kiadó és a Microsoft bízva a franchise-ban, egy kicsit megpróbáltak mindenkit még jobban az Xbox Game Pass Ultimate szolgáltatás függőjévé tenni. Ez a cím ugyanis a megjelenés pillanatától elérhető és játszható, ha te is bedőltél a mostanában sűrűn, akciósan utánad dobált, beetető 300 Ft-os lehetőségnek. Persze ez nem baj, csak engem speciel túlságosan is kényelembe helyez. Nagyon kellemetlenül fogom érezni magam amikor egy általam kedvelt cím kikerül a listából és minek után jobb esetben már végeztem legalább a történet végigtolásával, skót leszek megvenni teljes áron a fizikai példányt, digitálisat meg ugye nem veszünk, mert gyűjtők vagyunk (na jó, van az akció amikor feladom az elveimet).

A játék egy 1999-ben bemutatott Blair Witch Project című független horror film által épített világban játszódik. Ez a mozi egy found footage stílusú film, melynek alapkoncepciója, hogy valaki megtalált egy felvételt és mi nézők ezt most megnézhetjük. Kicsit olyan érzés, hogy előttünk még senki nem látta és a misztikumot, majd annak megoldását mi ismerjük meg elsőként. Erre még jobban ráerősítettek a marketingkampány során, ahol ugye azt sugalták, hogy megtörtént esetet dolgoztak fel.blair_witch_project_ver1_xlg.jpg

Sokan alapműnek tekintik, ugyanis a ’99-es bemutató előtt nem nagyon láthattunk még ilyen stílusú filmet, de végképp nem a mozikban. Mellékesen megjegyezném, hogy ez a koncepció engem kilóra megvesz. Jó esetben olyan lényegtelen dolgokat mutat meg, amire tuti rákérdeznék és általában normális embernek eszébe sem jutna hiányolni, vagy egyáltalán nem viszi előrébb a sztorit, de számomra az átéléséhez szükséges momentumok, történések kerülnek így napvilágra.

Na de van ám olyan része is ennek a stílusnak amit kifejezetten rühellek, pl. a kamera folyamatos, idegbeteg rázása, rázkódása. Persze megértem, mert baromi nehéz futás közben nem rázni a kamerát, csak ugye így ezt a részt nem látjuk, főleg mivel a másik negatívummal van kombinálva a teljes, korom fekete sötétséggel és/vagy a kamera éjszakai módjának felvételével. Ennél az „effektnél” lényegében ugyanaz a kínom. NEM LÁTOK SEMMIT és ez engem felb*sz.

Ennek ellenére emlékeim szerint egy jó film volt kellően para és ugye le is fektette a műfaji alapokat, olyan found footage filmek előtt mint a Cloverfield (amiről mellékesen megjegyezném, hogy elég fasza és jól átgondolt kis univerzumot épített… de ez nem ide tartozik), REC (ez talán ami legjobban bemutatja a balkáni, hétköznapi embernek a műfaji sajátosságokat, a közelebbi kultúrkör kapcsán, értsd az EU-ban, Spanyolországban játszódik, amit ha nem kötnének az orrodra simán elmenne budapestinek is, persze a közszolgálatosok jelmezének cseréjével.) vagy a Paranormal Activity filmek amik talán mind közül a legismertebbek, az olcsó jumpscare-ekkel.
Ugye ezen címek felsorolásával eljutottunk egy közös nevezőre és értitek mi az alapkoncepció a történetben?
Akkor vágjunk bele a játék véleményezésébe, mert így elég hosszúra nyúlik ez a rövidnek szánt blogbejegyzés.5da7882da02ef_image.jpgAzt hiszem mielőtt belevágunk fontos megjegyeznem, hogy rögzítettem az első végigjátszásomat, de az olyan szinten esett szét és lettek használhatatlanok a felvételek, hogy muszáj volt még egyszer nekiülnöm és félre ne értsetek nem teher, mert nekem tényleg tetszett a játék, de mégis ki a f*sznak van erre ideje?

Tehát a játék az első film után nem sokkal kezdi meg cselekményét 1996-ban, főhősünk egy Ellis névre hallgató volt rendőr, aki szolgált valamilyen arab ország ellen indított amerikai háborúban is és ezt nem sikerült kihevernie. Poszttraumás stressz szindrómában szenved, ami egy gyakori állapot harcmezőt megjárt katonáknál, (azért ott elég komoly dolgok történnek és nem biztos, hogy van időd azt megfelelően fel is dolgozni). Szóval Ellis kicsit labilis állapotban csatlakozik a helyi seriffhez a Black Hills erdőben zajló kutatási akcióban, amit egy helyi fiú megtalálására kanyarintottak sebtiben.

Itt csatlakozunk a sztoriba, a kutyánkkal Bullettel, aki nem csak díszlet lesz kalandunk során, hanem aktív résztvevő, konkrétan egy ugató radar szerepét fogja betölteni. Őt követve tudunk haladni az erdőben (világít a kis cuki nyakörve), segít nekünk átfésülni a helyszíneket, elérhetetlen tárgyakat szállít le és természetesen a testbeszéde, ugatása „segít” majd az élesebb helyzetekben. A segítségét azért tettem idézőjelbe, mert habár Bullet nagyon szeretne olyan dolgokról jelezni amik minket érdekelhetnek, gyakorta ragad be a tereptárgyakba, vagy kóborol el. És persze, tudom én, a valóságban is ilyen egy kutya, de azért itt eléggé látszik, hogy nem azért kóborolt el, mert a kerítés túloldalán kikerült sonka a füstölőbe, hanem mert az AI nem a legfényesebben teszi dolgát. blair-witch-gameplay-trailer.jpg

És ha már a tereptárgyakba való beragadásoknál tartunk, ez előfordul Ellis-szel is. Egy ponton konkrétan annyira beragadtam, hogy vissza kellett töltenem egy előző mentésemet, ami ugye nem az én mentésem, nem az általam vágyott pillanat, hanem az a drága autosave.

És itt álljunk meg picit, konkrétan kiírta, hogy utoljára kb. 45 perce mentettem, itt a hideg verejték végig futott a tarkómon, mert ugye ez egy nagyon sötét (konkrétan LÓF*SZT sem látsz) játék és eléggé eltévedtem, mert ugye nincs térkép (hihi, egy erőltetett nevetés), persze tudom én, ez is az atmoszférát fokozza, de azért rosszul esett volna ekkora visszaesés. Hálistennek visszatöltés után azzal szembesültem, hogy a 45 percből, 40 perc kb az volt, hogy próbáltam kiszabadulni. Na engem ilyen szintet szippantott be ez a játék, nem akarom az egekbe magasztalni és persze ki is vagyok éhezve, mert nem nagyon van időm manapság elmerülni 1-1 game-ben, de na itt azért sikerült kicsit kilépnem az mindennapokból és elvesztenem totálisan az időérzékemet.

De kanyarodjunk vissza, tehát eltűnt a kissrác és mi csatlakozunk a seriffhez, meg a mentőosztaghoz, noha nem nagyon örül nekünk, ugyanis mint a főnökünk tudatában van a problémáinknak és nem tartja a legjobb ötletnek, ha egyedül kószálunk az erdőben éjjel. De nem leszünk egyedül, ugye van egy kutyusunk aki a lelki békénkért is felel, kb. mint a hasonló játékokban. Tudjátok, mint az Amnesia sorozatban pl.: ránézel az ellenfélre és rosszul lesz a karakter, itt is hasonló a helyzet, de csak akkor jelentkezik a probléma, ha nagyon elszakadunk Bulettől, így nem árt mindig tudni hol jár és néha meg is dögönyözni a kis fejét, mert olyan cuki kis kutyus.

article_featured_image.jpg
Így haladunk tehát kettecskén a sötét erdőben, keresve az eltűnt kisfiút, közben ugye beüt a sz*r és elkezdődnek a furcsaságok. Ebben segítségünkre lesz először is egy zseblámpa, mert tényleg brutál sötét van a játékban, konkrétan csak azt látod ami a fénycsóvában van és amolyan Alan Wake-szerűen ez is lesz a fegyvered azok ellen a valamik ellen amik a az erdőben lesnek rád.

blair-witch-game-header-demon_1200_676_81_s.jpg

Nálam ez is egy pozitívum volt. Mert a kategórián belüli játékoknál ugye menekülnöd kell és elbújni, így egy idő után elfelejtenek üldözőid és folytathatod utad, elosonhatsz vagy szabaddá válik az áthaladás. Ez ebben a sötétségben nem kivitelezhető, így a készítők amellett döntöttek, hogy kegyetlenül meg tudod zseblámpázni az ellent (most van egy elégedetlen vigyor a fejemen szexuális poén miatt) és nem, nem a flashlight nevű szexuális segédeszközre gondolok, hanem rájuk világítasz és fáj nekik, ezt néhányszor megismétled és jó esetben zene elhalkul és tapogatózhatsz tovább a sötétben. Bullet itt is próbál segíteni, ha a közeledben lenne valaki akit nem szeretnél kebledre ölelni a sötétben, ideges lesz, morogni kezd és ha harcra kerül a sor abba az irányba ugat ahol a szörnyek leledzenek neked meg elég csak zseblámpázni bőszen. Persze ezt azért nem olyan egyszerű kivitelezni, kell kapkodni a célkeresztet rendesen.

A következő amit megemlítenék az a videokameránk, vagyis inkább a szalagok.

blair-witch-gameplay-1180523-1280x0.jpeg

A játék során találunk piros matricás kazettákat, ha ezeket a felvételeket megnézzük és oda vissza tekergetjük, tudunk változtatni környezetünkön. Értsétek ezt úgy, hogy a videón látottak szerint, teszem azt ajtókat tudunk ezáltal kinyit, tárgyakat tudunk elő-, vagy esetleg a feledésbe manifesztálni. Ez nekem megint egy ötletes kis játékmechanikai apróság volt, ha már egy ilyen found footage franchise-zal dolgozunk. A végjátékban a kameránk még nagyobb szolgálatot fog tenni, egy kis upgrade után. Ugye aki látta a filmeket az tudja, hogy nem szabad ránézni ezekre a lényekre. Na ebben lesz majd segítségünkre és itt is érvényesül, hogy a kevesebb néha több, tehát azzal, hogy nem nézhetsz fel konkrétan annyira nyomasztó és félelmetes hangulatot teremtettek a végjátékban, hogy simán hozzá azt a kellemetlen parafaktort ami miatt leülsz ezzel a game-el játszani.

A játék nem túl hosszú átlagban 5 órát írnak az interneten, nekem kb 6-7 óra kellett a temérdek eltévedés, a térkép hiánya és a szokásos nézelődésem miatt. Négyféle befejezést lehet előcsalni végeredményként, ezek ugye a cselekmény alakításától függnek, egyik sem az az igazi hepiend amire számítottam volna.

Egészében nagyon élveztem a játékot, persze megvannak a maga hibái, mint a legtöbb indie horror-nak, ennek ellenére hoz egy nagyon jó kis hangulatot. Mindeképpen ajánlom, hogy tegyetek vele egy próbát, főleg, hogy ugye a game pass kínálat része.
Zárógondolatként annyit még hozzátennék, hogy amikor fél órája el vagy tévedve a játékban, nincs térerő és kapsz egy sms-t amiben annyit ír ismeretlen küldő, hogy nézz fel most,na akkor azért telement a nacim…
dims.jpgRemélem tudtam nektek némi élvezetes olvasmányt szolgáltatni. Köszönöm ha meglestétek, esetleg végig is olvastátok az agymenésemet. Igyekszem a jövőben legalább ilyen színvonalú irományokkal jönni, hetente legalább egyszer, többnyire gamer témában.

Itt hagyom nektek a Blair Witch launch trailer-ét, hátha a a bejegyzésemmel együtt meghozza a kedvet egy kis borzongáshoz.

Köszönöm a figyelmeteket!

A következő csatornákon tudtok elérni/követni:

Facebook oldalam

Instagram oldalam

Twitter oldalam

Twitch csatornám

YouTube csatornám

Szólj hozzá!