Üdvözletem!
A zombis játekok zsánerét ma már igen nehéz új ötlettel eladni, esetleg megújítani. Számtalan próbálkozás volt az évek folyamán, melyek között voltak jó és kevésbé jó, érdekes és középszerű vagy éppen egyenes szörnyű alkotások (igen, rád gondolok Umbrella Corps).
Előre le kell szögeznem, hogy az én szememben a zombis téma alapja George A. Romero eredeti koncepciója, mely szerint a zombik cammognak, lassúak, az agyunkat akarják. Az igazi rettegést tőlük nem csak az adja, hogy ugye holtak, akik "életre keltek" és ezáltal csak az agyuk megsemmisítésével tudunk megszabadulni tőlük, hanem a számbeli fölényük. Ez a számbeli fölény igen nyomasztó, ad egy fajta kilátástalanságot hőseinknek, egy olyan feszült helyzetet, melyből nincs menekvés, mert akármerre nézünk ott a horda.
El fogunk am jutni lassan odáig, ahova kell, je aggódjatok. Manapság a hordá ábrázolása átment egy vaddab irányba, melyben nem csak óriási számban törnek az életünkre az élettelen fenevadak, de kimondhatatlanul agresszívak és gyorsak, egy fajta folyamként közlekednek, amikor valamilyen célt akarnak elérni. A legjobb és legközismertebb példa erre a Brad Pitt főszereplésével készült Z világháború, ami annak ellenére, hogy komoly büdzséből készült és rendkívül látványos volt, elég középszerű filmélményt nyújtott. Nálam például a Vonat Busanba fényévekkel nagyobbat ütött a jóval szerényebb költségek és az ismeretlen dél-koreai színészek ellenére is.
Most, hogy az elmétekbe idéztem a hömpölygő, folyószerű zombihordát, el is kezdhetünk beszélni a bejegyzésem alanyáról a Days Gone-ról.
A játék 2016-ban az E3-on bukkant fel PlayStation 4 exkluzív címként, a várakozásunkat folyamatosan tartották fent, ígéretesebbnél ígéretesebb trailer-ekkel, egészen a 2019-es megjelenésig.
A játékot az Unreal Engine kelti életre, a Sony Interactive Entertainment belső fejlesztői, a Bend Studios jóvoltából. Tudjátok ők futottak régen Eidetic néven, tehát ős Sony belső stúdió a Syphon Filter széria, a Resistance Retribution, vagy az Uncharted Golden Abyss, így az exkluzivitás garantált. Legalábbis eddig az volt, egyre több olyan pletyka kap manapság szárnyra mely szerint a nagyobb PS4 exkluzívok sorban kapnak PC portot is, legutóbb a 2018-as God of War-ról indultak meg a pletykák. Kommentszekcióban megvitathatjuk mit gondoltok a Sony ezen lépéséről.
A játék egy igazi AAA cím, ez mindenben tetten érhető, de elsősorban a sztorit, forgatókönyvet, és a párbeszédeket emelném ki, mert ezek olyan komplexen vannak megírva, hogy nem győzzük majd az állunkat keresni. A sztori alapvetése, hogy a kirobbant zombiapokalipszis elől menekülve, feleségünket hasba szúrják. Így az iszkolni kénytelen hármasunk még jobban iparkodik a megmenekülést jelentő katonai/állami helikopter felé, amin természetesen csak két szabad hely van. Persze Piás barátunk is megsérül, ezért aránk elrepül biztonságba, mi pedig maradunk, hogy cimbink is túlélje. Innen két évre vesszük fel a fonalat. Ketten motorozva portyázunk különböző táboroknak, Piással a világégés utáni Oregon-ban. Feleségünk pedig sajnos meghalt amikor lerohanták a tábort ahova a helikopterrel menekítették. Ezen alapszituáció és kiváló konfliktusok, elgondolkodtató párbeszédek tömkelege fog lezajlani, melyek olyan komoly témákat boncolgatnak mint az elmúlás, a depresszió, az öngyilkosság. A játék ebből fakadóan nem vidám történetet ölel fel, gyakran fogunk megrökönyödni, elámulni és mérgesen az asztalra csapni. Az egész történet egy érzelmi hullámvasút, aminek lesznek komoly magaslatai, de rengeteg mélypontja is. Szeretnék spoiler mentes maradni, noha a játék már nem mai darab, ennek ellenére, nem akarok semmit lelőni, hátha olvassa olyan aki eddig valamiért nem vágott bele és most megjön a kedve.
Beszéljünk akkor a játék technikai mivoltáról. Kezdjük is a grafikával, ami egyszerűen csodálatos, komolyan mondom eddig nálam a prímet az Uncharted 4 és Lost Legacy vitte, de ez talán még attól is szebb. Sajnos képfrissítési problémák akadnak, még így a megjelenés után egy évvel is, de ezek felett szemet hunyhatunk. Sőt a játékot becsületesen foltozzák még mindig, nemrég érkezett egy gyenge 30 GB-os frissítés. Nem tudom Pro konzolokon ez mennyire jelentkezik, de Fat-en azért hajlamos volt néha bedöcceni a többnyire folyamatos látvány. A tájak kellően változatosak, teljesen hozzák az amerikai istenháta mögötti feeling-et. Az idő folyamatosan telik, a fejünk felett bizony mozognak a felhők, dinamikusan változik az időjárás, de komolyan mondom még a csillagképek sem ugyanazok, sőt a szemfülesek még kisebb meteorokat is elcsíphetnek az égbolton. A játék Oregon-ban játszódik, közel az északi határhoz és egy idő után havas területekbe is belefuthatunk, így akár hóviharokat is átélhetünk. Amik valljuk be felettébb jól néznek ki és igen valóságosnak hatnak.
A játékbeli hangok is a helyükön vannak, minden ott és akkor csilingel, kong, csattan, durran amikor annak kell, még a motorunk hangja is nagyon valódinak hat. Az npc-k akik mellettünk, vagy hozzánk beszélnek sem ám csak egy mondatot tudnak szajkózni. Néhány ilyen mellettünk elhangzó "kifülelt" beszélgetés komolyabb sztorit tár fel, mint sok mai játék teljes története. A fegyverek és a harc hangjával is meg voltam elégedve. A korcsokról ne is beszéljünk, bármilyen mennyiségben, változatban garantáltam rád hozzák a frászt, ahogy a bokrok alatt éppen hullák belét rágják vagy ahogy éppen rád törnek több száz fős hordaként. Garantálom, hogy a hordákkal való találkozások emlékezetesek lesznek, különösen az első, szabályosan a torkomban dobogott a szívem, tudva azt, hogy a kezdetekben még 2 korcs egyszerre történő kiiktatása is komoly problémát tudott okozni. Persze ezen idővel felül kerekedhetünk, de nem akarok túl sokat elárulni.
Természetesen azért akadnak a Days Gone-nak hibái is, ennek legtöbbje egyszerű bug, de vannak komoly figyelmetlenségek mint pl.: ha lefekszünk aludni, azt Deacon teljes felszerelésben teszi és a ruhát még megértem, de a nyílpuska és gépfegyver biztos nyomni fogja a hátát és máris nem lesz annyira pihentető az alvási ciklusa mint szeretné. És persze a képfrissítés is bereccen néha, de ezzel könnyen együtt lehet élni, nem annyira zavaró. Szerencsére csak alkalmanként és tényleg csak néhány másodpercre zuhan meg kicsit az fps szám.
A Days Gone sandbox jellegéből fakadóan, a fősztorin kívül lesz itt mindeféle elfoglaltság mellyel elüthetjük az időt. Többnyire minden feladat az általunk látogatott táborokhoz tartozik, ezáltal a mellékesen megszerzett cuccok mellett a hozzájuk fűződő viszonyunk is javulni fog, melynek hála az adott csoport kereskedőinél és motorszerelőinél feloldódnak a hőn áhított fegyverek és fejlesztések melyek jelentősen megkönnyítik a portyáinkat. A alapfeladatok ötletesek de azért nem reformálják meg a sandbox élményt. Van fészekirtás, melynek során fertőzött területeket kell megtisztítanunk a korcsok fészkének elégetésével. Akad még fejvadászat, ahol egy megjelölt célpontot kell elfognunk motorral, hogy a bűnös megkaphassa méltó bűntetését, az általában jócskán emberftelen, de legalábbis a közsségre káros viselkedése miatt. Újabb feladatcsoport a NERO bázisok feloldása, mely annyiból áll, hogy kipucoljuk az ellenfelektől, majd áramot adunk a létesítménynek, itt általában kapunk egy fecskendőnyi cuccot, mellyel a Deacon-t tudjuk kicsit tápolni. Fontos azonban megemlíteni, hogy generátor beindítása előtt nem árt a hálózatra kötött összes hagszórót kiiktatni, ellenkező esetben kellemes meglepetésben lehet részünk. Az utolsó előtti lehetőség az ellenséges táborok felszámolása, itt simán csak ki kell iktatnunk az összes embert aki ide tartozik, majd egy földalatti bunkert kell felkutatnunk. Ezekkel a lépésekkel feltárul előttünk a teljes térkép környező része és a helyszín is elérhetővé válik gyorsutazásra. Az utolsó mellékküldetés csoport a hordák felszámolása, na ezzel lesz dolog rendesen, ha odaértek meglátjátok. Ajánlom ezeket utoljára hagyni, sok agysejtetek marad éppen, ha megfogadjátok a tanácsomat.
Főhősünket tapasztalati pontok gyűjtése útján tudjuk fejleszteni. Ezen pontok bizonyos számának elérése után képességi pontokat kapunk melyből a 3 skillfát tudjuk fejleszteni, ami közelharc, távolsági harc és túlélés kategóriában mozognak. Nem árt rájuk odafigyelni, egytől-egyig hasznos képességek melyek szintén nagyban megkönnyítik a túlélésért vívott harcunkat.
A játékmechanika kellően egyszerű, aki valaha látott már bármilyen sandbox stílusú játékot el fog vele boldogulni, ami talán egy kicsi gyakorlást fog igényleni az a tárcsa, melynek segítségével elérjük a fegyvereinket, tárgyainkat. Kicsit talán zsúfolt érzetet fog kelteni, hogy minden ide van rendelve, de hamar hozzá lehet szokni. Az összes kézi- és távolsági fegyver, gyógyító cucc, robbanószer, figyelemelterelő, minden innen lesz választható. A közelharci fegyverek nem állandóak, a használatuk során elfáradnak és eltörnek, ez egy ötletes dolog, sokat ad a pánik érzethez egy-egy keményebb szituációban. A harcok megkönnyítésére ott van a fókusz mód, mellyel a távolsági fegyvereken tudunk egy pöttyet segíteni. Ugye ahogy az lenni szokott pár pillanatra lelassítja az időt, így segítve a célzásunkat. Elégedett voltam a játék ezen részével is, jól átgondolt és minden flottul működik.
Fontos elem még a motorunk, lévén igazi, kemény motorosok a főszereplők. Ezen eszközzel tudunk közlekedni a játék világában, az irányítása is egész jó. Általában gyűlölöm, ha egy játékban motorozni kell, mert nagyon nyegle szokott lenni az irányítás és bármi felbillent vagy leránt a motorrrol. Itt azonban érződik a jármű súlya, nem rongybabaként dobál, hanem szépen beleül a kanyarokba, fekszi az utakat, terepviszonyoknak megfelelően. Elsőre nem örültem neki, hogy üzemanyagot fogyasztunk miközben használjuk, de ez is csak egy szükséges elem a beleéléshez és nagyon racionálisan, olyan helyeken tudunk benzines kannákat felszedni, ahol az a való életben is lenne. Hálistennek egy kannából mindig tele tudjuk tölteni a tartályt. Ha ez nem így lenne, valószínűleg kevésbé értékelném ezt az aprólékosságot.
Összességében azt kell mondjam a Days Gone egy jól átgondolt, igazi AAA játék, egyszerűen odaszegez a konzol elé. Varázslatosan szép a grafika, a történet pedig igazán hat az érzelmeinkre. A történet kb. 40 óra alatt letudható, de ha valaki a teljes térképet ki akarju pucolni, esetleg a platinára hajt az bátran számolhat 60 óra játékidővel is. Az érdekes az, hogy ez alatt az idő alatt egyáltalán nem érzed megterhelőnek vagy grindolásnak a befektetett időt, ugyanis az egész az elejétől a végéig szórakoztat és nem enged el. A történet lezárása egyébként nem a végső befejezés, ahhoz bizony bele kell még tenni néhány órát a játékba, de ne aggódjatok megéri, mert elég nagy csattanó várható.
De nem fecsérlem tovább az időtöket, aki még nem tette pótolja ezt a gyöngyszemet, mert valóban megéri. Túlzás nélkül állíthatom nálam eddig ez a generáció legjobb játéka.
Köszönöm a figyelmeteket, remélem átfogó képet adtam nektek a játékról és aki eddig nem tette, az ad neki egy esélyt! Amenniyben tetszett az írásom, oszd meg nyugodtan a közösségi oldalakon. Ha lenne megbeszélnivalótok erről a szuper játékról, akkor alább a kommentszekcióban vagy a következő csatornákon tudunk kommunikálni:
