Az árkád autóversenyzés egy olyan meghatározó élmény volt gyermekkoromban, amit a mai napi nem tudtam elfelejteni. Kicsit idősebbek nyúzhatták annó az OutRunt és egyéb hasonszőrű cuccokat, de persze a fiatalabbak is pótolhatták az élményt, mert volt modern változat a klasszik Xbox-on, de az elmúlt pár évben is kaptunk azért az arcunkba néhány olyan cuccot mint a Horizon Chase Turbo, a Hotshot Racing, vagy a már itt is kitárgyalt 80's Overdrive. A közös nevező ezekben a cuccokban, hogy egy olyan könnyed és bárki számára átélhető szórakozást adnak autós berkeken belül, amire nagyon nehéz nemet mondani. Emellett a hamisítatlan synthwave muzsika és a csodálatos pixelart grafika ad egy olyan pluszt, ami miatt minden érzékszervünk a kánaánban érezheti magát. Na de lessük is meg, hogyan sikerült ez az indie csoda, ami Slipstream néven hasítja a virtuális aszfaltot.

Először is elnézést kérek a hosszúra nyúlt eltűnésemért és nagyon köszönöm annak a néhány embernek akik idetévedtek ezekben az ínséges időkben is. Mentségemre szóljon az elmúlt időszakban felütöttem a fejemet különböző oldalakon, mint tesztelő. Természetesen a munka és a család mellett ez gigászi időmennyiséget vesz el, az amúgy sem túl laza napirendemből, de aki esetleg kíváncsi ezen munkásságomra is, az A hetedik sor közepe filmszínház gaming rovatában rálelhet szigorúan objektív értekezéseimre.

Mint azt már számtalan fórumon jeleztem, számomra az örökös, nagy kedvenc a Metal Gear széria volt és valószínűleg jó ideig lesz is. Bár ha a Konami tovább folytatja a pacsinkó gépek és a Survive féle agymenések futószalagon történő gyártását, ez nagyon könnyen megváltozhat (Dehogy, csak viccelek, a Metal Gear örök.). De ahogy mondani szokták, a remény hal meg utoljára, bízom Kojima mesterben és, hogy az általa kreált sorozat végre visszatérhet az alkotójához. Sajnos azonban nagyobb az esély arra, hogy búcsút inthetünk a szériának, annak ellenére, hogy a pletykák folyamatosan felreppenek, mely szerint készül a Sony berkein belül egy remake az első vagy a harmadik részből, de ez sajnos hivatalosan ez még nem került megerősítésre.

Sziasztok!

Az elmúlt esztendő inaktivitását megtörve és az idei év kezdetéből fakadó nagyobb lendületet meglovagolva, igyekszem hetente legalább egy bejegyzést közzétenni az adott témából fakadó hosszúságban. A múlt héten egy kicsit hosszabb, az általam 2020-ban legkedveltebb címekre tekintettem vissza, ám most, a jövőbe pillantva, inkább a 2021-es esztendőre már bejelentett, általam nagyon várt cuccokra térnék ki. Nem is szaporítom tovább a szót, vágjunk bele.

Az egész internet tele volt az elmúlt napokban különböző visszaszámlálásokkal és listákkal. Az év vége közeledtével mindenki meg is választotta a 2020-as év játékát. Nálam kicsit rendhagyóbb lesz a helyzet. Természetesen én is kiválasztom a tavalyikedvencemet, de csak olyan cím kerülhetett a listára, amit valóban kellő mennyiségben játszottam is, hogy arról legyen is megfelelő véleményem. Így sajnálom, ha valaki nem ért velem egyet, de kimaradt egy csomó nagy cím idő hiányában és olyan is volt amit sikerei ellenére nem élveztem. Következzen hát a lista az általam játszott és kihagyhatatlannak vélt cuccokról 2020-ból.

Mi lenne ha azt mondanám, hogy az 1848-as szabadságharc méltán híres alakjait egy csipetnyi steampunk életérzéssel vegyítve lenne alkalmunk képregény formájában fogyasztani? Valószínűleg legyintenétek és azt gondolnátok, hogy nedves álom járta előző este a szememet. Pedig nem, az élmény melyet megosztani kívánok veletek nagyon is valós és itt van a küszöbön, hogy együtt átélhessük.

A Remedy játékainak van egy fajta különleges hangulata, egy bizarr érzés ami motoszkál bennem, bármelyik művükhöz is nyúlok. Ez az fura hangulat egyszerűen árad az összes általuk megkreált világból. A David Lynch vagy a Stephen king által képernyőre vagy papírra vettet víziók egész jól leírják ezt az érzést. Az egész kicsit olyan mintha egy alternatív dimenzióban kalandoznánk, ami éppen csak egy nagyon picit különbözik az általunk ismert és élt valóságtól. A legfurább ebben, a természetfelettit félre téve, hogy éppen annyira minimális a különbség, hogy képtelenek vagyunk beazonosítani. Tudjuk, hogy ott van, ettől válnak igazán ijesztővé és nyomasztóvá ezek a fantáziavilágok.
Az Alan Wake esetében ez fokozottan igaz. Az egész olyan mint egy epizód a Végtelen határokból, amit King írt és Lynch rendezett. Az első percektől fogva meg van az a bizonyos hangulat és ez az utolsóig el is kísér bennünket. Az Alan Wake sok minden más mellett hihetetlenül jó az atmoszférateremtésben, nem először játszottam végig a játékot de most is ugyanolyan körömrágós és gyomorideges volt a küzdelem, mintha először élném át a borzongást.

A most bemutatott játékot még egy korábbi leárazás során zsákoltam be az Epic Store, egy elég tuti akciójában. Valahol láttam a Nintendo Switch változat gyűjtői kiadását és azonnal beleszerettem. Switch-em időközben lett, de mivel a Close to the Sun-ra már korábban lecsaptam ezért maradt a PC változat. Korábban befejeztem a játékot, azóta már érik a bemutató, de valahogy nehezen jutottam el idáig.

Meg van az érzés amikor egy egzotikus sportkocsival száguldasz a tengerparton? Ja, nekem sincs, de gyerekkorom óta él bennem a vágy iránta. Ami gyerekkoromban legközelebb állt hozzá, az különböző 8 és 16 bites konzolok, játéktermi gépek vagy valamilyen számítógépen futó autóversenyes cuccok és az azok által szállított sebességérzet plusz adrenalinfröccs kombinációja. Habzó szájjal ültem és véraláfutásosra nyomtam az ujjamat a különböző controllereken és billentyűzeteken. Az én ízlésemnek leginkább megfelelő cucc a Sega AM2 divíziójának Outrun című agymenése volt, ami igen hihető sebességérzetet teremtett a száguldáshoz és kellő kihívást is biztosított, bár gyerekkoromban nem tudtam végig tolni egyszer sem. Arról ne is beszéljünk milyen menő dolog volt kamaszként, hogy a virtuális járgányban ott ült mellettünk egy hölgyemény.

Üdvözletem!

A zombis játekok zsánerét ma már igen nehéz új ötlettel eladni, esetleg megújítani. Számtalan próbálkozás volt az évek folyamán, melyek között voltak jó és kevésbé jó, érdekes és középszerű vagy éppen egyenes szörnyű alkotások (igen, rád gondolok Umbrella Corps).
Előre le kell szögeznem, hogy az én szememben a zombis téma alapja George A. Romero eredeti koncepciója, mely szerint a zombik cammognak, lassúak, az agyunkat akarják. Az igazi rettegést tőlük nem csak az adja, hogy ugye holtak, akik "életre keltek" és ezáltal csak az agyuk megsemmisítésével tudunk megszabadulni tőlük, hanem a számbeli fölényük. Ez a számbeli fölény igen nyomasztó, ad egy fajta kilátástalanságot hőseinknek, egy olyan feszült helyzetet, melyből nincs menekvés, mert akármerre nézünk ott a horda.
El fogunk am jutni lassan odáig, ahova kell, je aggódjatok. Manapság a hordá ábrázolása átment egy vaddab irányba, melyben nem csak óriási számban törnek az életünkre az élettelen fenevadak, de kimondhatatlanul agresszívak és gyorsak, egy fajta folyamként közlekednek, amikor valamilyen célt akarnak elérni. A legjobb és legközismertebb példa erre a Brad Pitt főszereplésével készült Z világháború, ami annak ellenére, hogy komoly büdzséből készült és rendkívül látványos volt, elég középszerű filmélményt nyújtott. Nálam például a Vonat Busanba fényévekkel nagyobbat ütött a jóval szerényebb költségek és az ismeretlen dél-koreai színészek ellenére is.
Most, hogy az elmétekbe idéztem a hömpölygő, folyószerű zombihordát, el is kezdhetünk beszélni a bejegyzésem alanyáról a Days Gone-ról.

Sziasztok!

Köszöntök mindenkit ezekben a nehéz napokban, hetekben. Sajnos a helyzetre való tekintettel még elég laza szabályok között, többnyire önkéntesen és kérésre kell otthon maradnunk. Ez a helyzet a többségi társadalomnak új és legtöbbünknek igen kellemetlen és kényelmetlen, ám fontos felismernünk, hogy ezt a helyzetet fenntartani mindannyiunk érdeke. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a lehető legkevesebb áldozattal, a legkisebb károkkal vészeljük át ezt az időszakot. Azonban akik otthonról dolgoznak, majd a szabadidejüket is otthon kénytelenek tölteni muszáj valamilyen pihentető kikapcsolódás után nézniünk. Ebben próbálok most a segítségetekre lenni, ajánlok néhány ingyenes alternatívát gaming fronton, hogy könnyebben menjen a montonitás legyűrése. Megjegyzem, hogy amúgy is F2P, (Free To Play), tehát ingyenesen játszható játékokat nem írok a listára, csak a jelenlegi helyzetben vagy éppen aktuális cuccokat, kivétel persze erősíti a szabályt.