Először is elnézést kérek a hosszúra nyúlt eltűnésemért és nagyon köszönöm annak a néhány embernek akik idetévedtek ezekben az ínséges időkben is. Mentségemre szóljon az elmúlt időszakban felütöttem a fejemet különböző oldalakon, mint tesztelő. Természetesen a munka és a család mellett ez gigászi időmennyiséget vesz el, az amúgy sem túl laza napirendemből, de aki esetleg kíváncsi ezen munkásságomra is, az A hetedik sor közepe filmszínház gaming rovatában rálelhet szigorúan objektív értekezéseimre.
Mint azt már számtalan fórumon jeleztem, számomra az örökös, nagy kedvenc a Metal Gear széria volt és valószínűleg jó ideig lesz is. Bár ha a Konami tovább folytatja a pacsinkó gépek és a Survive féle agymenések futószalagon történő gyártását, ez nagyon könnyen megváltozhat (Dehogy, csak viccelek, a Metal Gear örök.). De ahogy mondani szokták, a remény hal meg utoljára, bízom Kojima mesterben és, hogy az általa kreált sorozat végre visszatérhet az alkotójához. Sajnos azonban nagyobb az esély arra, hogy búcsút inthetünk a szériának, annak ellenére, hogy a pletykák folyamatosan felreppenek, mely szerint készül a Sony berkein belül egy remake az első vagy a harmadik részből, de ez sajnos hivatalosan ez még nem került megerősítésre.
Azonban van remény az MGS élményre, amellett, hogy minden epizódot újra meg újra játszak az idők végezetéig. Számomra a radar alatt repült az utolsó pillanatig @unepic_fran igazán kellemesnek tűnő játéka. De annyira a radar alatt repült, hogy a megjelenés előtt i néhány napig nem is igazán fogtam fel mi is lapul a tarsolyban. Aztán persze belefutottam egy pofás trailerbe, amiben az eredti MSX-es Metal Gear látványvilágát és David Hayter hangját imitáló kép és hanganyaggal telt meg a kicsi szívem.
De nem ám csak úgy ímmel-ámmal emlékeztet az említett klasszikusra, hanem több más forrással együtt egy komplex paródiát sikerült alkotni, olyan görbe tükröt állítva az eredeti kánon elé, amibe belenézve hasunkat fogjuk majd a különböző vizuális gegektől és botrányos szóviccektől, hogy az eredetit megszégyenítő játékmentet ne is említsem. Na de akkor vessük is bele magunkat a mélyébe és nézzük is meg milyen ez az amúgy nem éppen mindennapinak tűnő alkotás.
A történet szerint Jesse Fox bőrébe bújhatunk, akit bebörtönöznek egy olyan bűncselekményért, amit el sem követett. Természetesen meg kell szöknie és a sikerhez mindent is be kell vetnie, a fifikás szópárbajoktól kezdve a MacGyver szintű technikai bűvészkedésen át a kőkemény pofozkodásig, persze egy igazi ""no kill run" keretein belül. A történetet tovább nem akarom felfedni, de higgyétek el, valóban csavaros és egy csomó olyan hülyeség lesz benne, hogy ember legyen a talpán, aki fapofával tud majd ülni előtte.
Persze a Metal Gear széria mellett még számos popkult utalást fedezhetünk fel, azonban az UnMetal eszenciáját a rendkívül szórakoztató történet mellett a stilizált, ámde pofás grafika adja meg. Aki vevő a pixelart stílusra annak igazi vizuális orgiában lesz része és emellett a Nintendo Switch-en is reccenés nélkül futott a teljes végigjátszás alatt, ami manapság bármilyen egyszerű grafikánál is nagy szó. Emellett az audió is nagyon tuti lett, a szinkron munka egyenesen arcpirítóan zseniális. Pörgős, adok-kapok párbeszédek és lenyűgöző színészi munka kapott helyett ebben az indie gyöngyszemben.
A játékban az MSX epizódokat megidéző izometrikus nézetben próbálhatunk kiszabadulni fogva tartóink karmai közül, több-kevesebb sikerrel. A fő inspirációhoz méltóan ezt leginkább lopakodva kellene megtennünk, de van lehetőségünk mindenféle fegyvert felvenni a történet előrehaladtával. Ahogy sokan gondolták, itt is főleg a humor fog dominálni, sok lesz a rögtönzés és különböző lehetetlen dolog összekombinálásából adódó kalamajka. Természetesen a hatalmas inventory gyorsan meg fog telni használhatatlannak tűnő szeméttel, azonban nem árt résen lenni, mert lesznek olyan dolgok, amiket a játék elején kell felvenni, de csak a végén tudjuk használni. Emellett fontos megjegyezni, hogy a tárgyak kombinálása is számos poént rejt magában, sőt lesznek igazán kirobbanóak is.
Az UnMetalban alapjáraton benne van ügyességtől függően, olyan 10-12 óra, azonban a tökösebbek szivathatják magukat komolyabb nehézségi fokozatokkal és persze számos összegyűjthető trófea is helyet kapott az anyagban. A cucc elérhető digitálisan PC, PS4, Xbox One, Nintendo Switch platformokon, aki pedig fizikai kiadásra vágyik annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ugyanis kidobtak egy 2.500 példányszámra limitált PS Vita változatot, aminek máris nagyon elszállt az ára.
Összességében az UnMetal az a játék, ami sokaknak hiányzott mint egy falat kenyér, azonban a többség nem biztos, hogy értékelni fogja lassúcska, lopakodós játékmenetét és éretlen poénjait, azonban aki a zsánert és az inspirációt adó szériát bírja, annak kötelező darab, ha esetleg kétségeitek lennének van demó is PC-re Steam, Epic és GOG árúházakban is, tehát essetek neki!
Köszönöm, ha egészen idáig eljutottak a kis irományomban, remélem sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket az UnMetal iránt és adtok egy esélyt neki. Írjátok meg kommentben vagy az alábbi csatornák valamelyikén, hogy tetszett a játék, ha már tettetek egy próbát:
