Sziasztok!

Kicsit sűrűbb a programom mostanában, ennek ellenére próbálok időt fordítani a blogra, vagyis rátok, kedves olvasók. Ezúton szeretném megköszönni azoknak akiket visszatérő olvasóként köszönthetek és egyben üdvözlöm az újonnan erre tévedőket, remélem velünk maradtok ti is. Ezúttal nem a keményvonalas játékosoknak szól az írásom, inkább azoknak akik közvetve érintettek a témában.
Kedves szülők, párok, tisztázzunk néhány alapfogalmat, hogy a gyermeketek vagy a párotok ne tartson titeket noob-nak vagy totális loser-nek, ha az ő becses hobbija kerülne szóba.
Felsorolom nektek a legelterjedtebb szlengeket, idegen szakszavakat, melyeket biztos hallhattok napi szinten, eddig mégis féltetek megkérdezni, esetleg szeretnétek néhány plusz jó pontot kapni azzal az apró figyelmességgel, hogy kicsit beleássátok magatokat a gyerkőc vagy a párotok hobbijába.

A Kingpin kiadó jelenleg futó számomra egyik legérdekesebb szériája a Marvel Legendák. Kb. negyedévente hoznak ki belőle egy-egy számot és olyan különös sztorik kerülnek benne végre a magyar olvasók elé, amikre eddig nem igazán volt példa és kicsit talán érdekesebbek is egy átlag történetnél.

Üdvözlök mindenkit!

Olyan témába vágom ezúttal a fejszét, ami lehet sok mai játékosnak, különösen azoknak, akik a jelen generációban csatlakoztak be ebbe a világba, lehet fura lesz. Mert miért is sír itt nekünk ez a jóember a blogján keresztül valami értéktelen kis füzetecske után, tehetitek fel a kérdést?

"You have once again entered the world of survival horror" - vagyis "Még egyszer beléptél a túlélő horror világába" - ti is hallottátok az írogép billentyűinek mechanikus kopogását és lefogadom rögtön rá is vágtátok abban a bizonyos hanglejtésben a játék címét! 
Bizony jó helyen jártok, ez itt a Capcom sokadik bőrlehúzása a gyerekkorom egyik kedvenc szériájáról és habár nagyon elnéző vagyok velük szemben (még az Operation Raccoon City-től sem fordult ki a belem, de azért megnyugtatok mindenkit az Umbrella Corps című szemetet már az én gyomrom sem vette be), ám az utóbbi időben a Capcom renszánszát éli és nem nagyon tud/akar és reméljük nem is fog hibázni.

Sziasztok!

Ahogyan az előző bejegyzésemben már írtam, bizony van 2 csodás kislánykám, akik ugyan még nem játszanak velem, de azért már dolgozok a bevezetésükön, majdani játékfelügyeletükön. Ennek apropóján állítottam most össze egy gyors listát, ami talán segítséget nyújthat a pöttömebb gyermekeknek ajándékot választani a fa alá. Fontos szempont, hogy a felsoroltak között nincs erőszakos cím, csupán szórakoztató, gondolkodásra serkentő játék.
Ugye adottak azok a videójáték címek melyek egyértelműen gyerekeknek készültek, Dunát lehet velük rekeszteni. De ahogy már megszokhattátok, nem megyek a trendek után, így kihagynám a LEGO, Barbie és egyéb egyértelmű címeket. Van tisztes felhozatal ezeken túl is, a jelenlegi listámon megpróbálok néhány olyan címet bemutatni, melyek nem totálisan szemétbe valóak, gyakran még felnőtt fejjel is szórakoztatóak.
Igyekszem a jelen generációnál (maximum az előzőnél), maradni, a többségnek ezek a masinák lehetnek már adottak, erre pluszban már ne kelljen költeni, elég a szoftverre. Szem előtt próbáltam tartani, hogy ne a legújabb címek legyenek előtérben, hanem inkább a már újonnan is olcsón beszerezhetőek.

1994. december 3-án megjelent Japánban a Sony Playstation, azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, hogy a videójátékok világába való "beleszerelmesedésem" ennél a konzolnál tetőzött, mert hát volt előtte már minden az Atari 2600-tól, NES-en át a Mega Drive-ig, ami szem-szájnak ingere, de az igazi beszippantódást a Sony konzoljának köszönhetem.

Csak nekem van olyan érzésem, hogy a Red Barrels második túlélő horror játékának sztorija erősen hajaz a nagy sikerű Silent Hill 2 történetére? Na nem nagyon, egyáltalán nem is válik zavaróvá, sőt úgy gondolom, hogy jó dolgokat, nem pofátlanul átemelni, elfogadható. De vannak sarokpontok aminél az volt az érzésem James Sunderland kalandjából ez már ismerős lehet, gondolok itt a tragikus szerelmi szálra a múltból Jessicával vagy az álom szekvenciákra, a ködre, a vallási fanatizmusra. Noha ezek nem totális nyúlások, nevezzük csak inspirálódásnak, de engem azért eléggé emlékeztetnek a Konami említett klasszikusára, így egyből egy kis mosollyal az arcomon ültem le, mert tudtam, hogy itt nem csak a jumpscare-ek miatt kell majd alsógatyát cserélni.

Az elején fontos megjegyeznem egy dolgot, egyszerűen imádom az indie címeket, no nem mindet, akad azért itt is kellemetlen meglepetés, nem is kevés. De van ezeknek a független játékoknak egy bája, lehet ez a töménytelen mennyiségű nosztalgiahullám, amit árasztanak. Valljuk meg aljas módon gyerekkorunk legszebb emlékeire reflektálnak ezáltal. Ezt nem feltételen módon tartom egyébként hibának, valószínűleg hasonló korú (korai 30-as) emberek agyából pattannak ki ötlet formájában és jutnak el a megvalósításig.
Gondolom a felvezetésből kiderülhetett már számotokra, hogy egy indie produkcióról lesz szó, egészen pontosan a Campo Santo fejlesztőcsapata és a Panic kiadó által tető alá hozott Firewatch-ról.

Sziasztok!

Újabb hét és újabb gondolatok eredtek meg a fejemben. Ezúttal nem új keletű a dolog, töröm rajta egy ideje a kobakom, hogyan is tudnék értekezni ebben a konkrét témában. Ami persze egyértelműen a videójátékok világában való barangoláshoz kötődik és az idő múlásával minden gamert egyre jobban foglalkoztat.

Sziasztok!

Ezúttal nem egy listával készültem, hanem az Outer Worlds című játékot szeretném számotokra bemutatni. Akik olvasták már a blogomat, tudhatják, hogy a science-fiction világokra úgy alapvetően rá vagyok függve. A műfaj által megteremtett könyvek, filmek, képregények, játékok és a sci-fi bármilyen egyéb fogyasztási formátuma nálam óriási előnnyel indul más műfajok képviselői ellen. Mondanám, hogy ezen elfogultságom befolyásolta a pozitív irányba a mérleg nyelvét, de hazudnék, mert nem volt szükség erre az ütőkártyára. Fontos még előre kijelentenem, hogy minősíti a jelenlegi játékfejlesztési ipart, ha egy olyan óriás mint a Bethesda megengedheti magának, hogy elköveti azt az emberiség elleni bűntettet, amit Fallout 76-nak hívunk és egy indie csapat mint az Obsidian kb. két év alatt összedobja alanyunkat és hazai pályán leiskolázza őket.